Folia archeologica 10.
Temesváry Ferenc: Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke
164 Temesváry Ferenc kerülhetett vissza eredeti gazdájához, illetőleg arra a helyre, ahol a sérülésig töltötte be szerepét. A lakatház tetőrésze, hasonlóan a többi oldalakhoz, vasbordákkal van megerősítve. Föléje hajlik a lakat félkörívben maghajlított 35x25 mm vastag kovácsolt kengyele. Ezen a részen a lakat eltávolítása avatatlan kezek számára lehetetlen volt. Azonban a lakatház vasbordákkal erősített felsőrészén igen súlyos tárgytól eredő ütések nyomai figyelhetők meg, ami azt mutatja, hogy a lakat leverésével megpróbálkoztak. A lakat azonban azt bizonyítja, hogy a kengyelcsap elég erős volt. A súlyos ütések egyike azonban elcsúszhatott, és a kulcsház felső peremére sújthatott, amelynek fedőlapját egyszerűen letépte, illetőleg annak balszárnyát a kulcslyukkal együtt súlyosan összeroncsolta. A javító mester a fedőlapról a roncsolt részt levágta, de a másik részt, amivel az a vésett, rézzel bevert évszám nagyobb részét még tartalmazta, megtartotta. Ugyanakkor nem került vissza a kulcsház peremén eredetileg végigfutó díszborda sem (XXIII. t. 1, 3.). A lakatház egyik oldalán, ahol a kengyel34 ^bra cs aP a lakattestbe nyúlik, felforrasztott, reneszánsz ízlésű címerpajzsban négyküllős, rozettát utánzó aggyal díszített címerképet látunk (XXIII. t. 2.). A keréktalpon 12, vörösrézzel kivert köralakot figyelhetünk meg. Hasonló megmunkálású a kerékagyat jelképező levéldísz középső része is. Szerencsés körülménynek mondható, hogy a címer tulajdonosát névleg is ismerjük. Pyber Benedek címere ez, aki paraszt származása ellenére Mátyás királytól 1476. június 11-én Budán címeres levelet kap. A címerpajzsban kék mezőben lebegő négyküllős malomkerék látható (34. ábra). Ugyanez ismétlődik a sisak díszeként is. A foszladék mindkét oldalon kékfehér. A címerkép felső jobb sarkában В betűt, a baloldalon P betűt olvashatunk, amely betűk Pyber Benedek nevét rejtik. A címer szerzője a budai királyi vár sáfárja, és visegrádi várnagy volt. 3 3 Fejérpataky L., Magyar Czímeres Emlékek. II. füzet Bp. 1902 XXII. t.
