Folia archeologica 10.

Temesváry Ferenc: Az Országos Történeti Múzeum két lakatos remeke

AZ ORSZÁGOS TÖRTÉNETI MÚZEUM KÉT LAKATOS REMEKE Az 1945-ben pusztító tűzvész a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában elhelyezett lakatos készítményekben nagy kárt okozott. A gyűjtemény közelebbi megvizsgálása megmutatta, hogy az anyag egy része felismerhetetlenségig deformálódott, a díszítőelemek, a berakások, vésések megsemmisültek. A tűz elpusztította a leltári számokat, és a tárgyak nagy részének származását homály fedi. így, mintegy 500 db kulcs, zár, lakat, valamint a régi ipar kiválóságát dicsérő veretek valójában megszűntek élni. Csak hosszú munka után sikerült az anyagnak kb. egyötödét a régi rajzos leltárkönyvek alapján egyeztetni. Az anyag származási helyének pontosabb meghatározását még inkább megnehezítette az a körülmény, hogy — ellentétben az ötvös-remekek nagyrészével — a magyar lakatosipari termékeken nem találkozunk a készítő mester nevével. A gyűjtemény darabjait mindenesetre magyar lakatosipari termékeknek kell tekintenünk, mivel a korabeli céhlevelek a magyar lakatoscéhek nagy számát és fejlettségét bizonyítják. Ha a korai lakatosipari termékeket vizsgáljuk, ismernünk kell azokat a körülményeket, amelyek a maradandó alkotások létrehozását a céhekben elősegítették. Mindenekelőtt a konkurrenciától való félelem nagy hatását kell kiemelnünk. Ugyanis, csak versenyképes áru biztosította a városi élet előnyeit és az árutermelésben rejlő nagy lehetőségeket felismerő iparos-jobbágyokkal szemben a biztos piacot. Ezért már a korai céhlevelek megkövetelik remekmű készítését. Kezdetben tehát ennek célja még nem az iparos ellen irányul. A döntő a munka minőségi védelme, az ipar fejlesztése. A remeklés lényege teljesen megváltozik, mihelyt a differenciáló erő rétegekre osztja a kézműveseket. Ekkor a céhek már a tagság nagyméretű növekedésének megakadályozását látják központi feladatnak és a remeklést ennek a célnak a szolgálatába állítják. A XV. században a remeket elkészíteni már nem volt egyszerű feladat. Ha a remek meghatározott időre, a céhmester által kijelölt tisztviselő jelenlétében el is készült, a céhek tanácsa sokszor egészen csekély indokolással visszavetette. Ezután a legény-jelölt mint inas dolgozott tovább, jóllehet már a legény munkáját végezte el. Mindenesetre, az a körülmény, hogy a legények, mesterek közé csak alapos ismeretekkel rendelkező tagot vettek fel, egyben azt is jelentette, hogy a remek valóban olyan remek volt, amelyet még évszázadok múlva is csodálattal szemlélhetünk. A szakkifejezések megismertetésére egy 1479-ben készült pédányunk látszik alkalmasnak, mivel a középkori zárak, lakatok nagyrésze ezzel mutat rokonságot. Igyekszünk a régi magyar kifejezéseket megtartani, de szükségesnek látszik szakirodalmunkat néhány új kifejezéssel is gyarapítani. A kengyelnek azt a részét, amelyik a lakattestbe hatol, és elhelyezkedik rajta a közép, illetőleg ] J Folia Archaeologica