Folia archeologica 10.

Parádi Nándor: Középkori cserépfedők

158 Parádi Nándor nagyrészt a tatárjáráskor, tehát a XIII. század közepén elpusztult falvak területén folytak, eddig fedőket még nem találtak. Ezt a negatív, önmagában kevéssé használható adatot az erősíti meg, hogy a többi bizonyíték is inkább a későbbi időre utalja e fedők használatát. A Győr—homokgödri fedőkkel talált leletek nagyobbik része XIII. századi, ugyanerre az időre utal a Pázmándról való fedő kezdetlegesebb készítésmódja is. A nagykanizsai vár ásatásánál a falakon kívüli döngölt rétegben XIII—XIV. századi edénytöredékekkel együtt került elő a fedő. A budai várban a Dísz téri pincekútban talált s az 1250—1350 közötti időre keltezett leletek között találtak lapos fedőt.

1

6 Végül a sopron-belvárosi ásatás leletanyagában a legkorábbi darabok XIV. századiak

17 (31. ábra 6). Az elmondottak alapján tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a tárgyalt fedőket tömegesebben a XIII—XIV. században készítették és használták. Érdekes jelenség, hogy eddig ismert valamennyi lapos fedőnk a Dunántúlról származik. Lehetséges, hogy ez csak véletlen jelenség s a további kutatás során más területeken is rábukkanunk ilyenekre. Ám nincs kizárva az sem, hogy e fedőformák nem is voltak országosan elterjedve. Mivel pedig a budai vár anyagában vannak feltehetőleg Bécsből behozott ilyen fedők,

1

8 felvethetjük azt is, hogy talán osztrák minta után készültek és terjedtek el éppen az Ausztriával szomszédos Dunántúlon ezek a fedőformák. Mind a hazai készítésű, mind pedig a behozott lapos fedőkkel egyidőben jelennek meg a kúpos fedők is.

1

9 Ilyen kúpos fedők vannak a laposakkal együtt a győri múzeum bomokgödör-szeszgyári anyagában

2

0 (XXII. t. 1., 32. ábra 2.), de ismerünk kúpos fedőt az etei ásatás leletei között is

2

1 (XXII. t. 3., 32. ábra 1.). Utóbbin a kézikorongos munkára jellemző hurkás felépítés nyomai is jól láthatók. A budai várásatásban pedig XIII. századi leletanyaggal beköltött sziklavermeikből került ki a kétféle, feltehetőleg külföldről behozott fedő.

2

2 Mindez abból a szempontból lényeges most számunkra, hogy a lapos fedők használatával rövid idő múltán felhagynak, viszont a kúpos fedők a későközépkor folyamán általánossá válnak.

2

3 Ennek oka nem magyarázható a készítésmódból, hiszen éppen a lapos fedők előállítása volt a könnyebb;

24 az ok inkább a kétféle fedő használhatóságával függ össze. 1

6 Holl I., i. h. 15. kép. 1

7 GeröL., A soproni vár. Sopron és környéke műemlékei. Magvarország Műemléki Topográfiája II. (Bp. 1956) 166. 1

8 Ho/ll., Arch. Ért. 79(1952) 180., 1. kép 5.; Ua., BpR 16(1955) 172, 174. 45. kép. 1

9 Az Elba és az Odera közti terület aránylag jól feldolgozott szláv kerámiája is azt mutatja, hogy a lapos fedők mellett a kúposak is nagyjából egy időben megvannak. Knorr H. A., Die slavische Keramik zwischen Elbe und Oder. Mannus-Bücherei 58. (Leipzig 1937) 80, 110. 2

0 Leltári száma 53.244.93. Lelőhelye Győr-Szeszgyár. Barnásvörös színű. Ép, kissé deformálódott. M.: 6,2 cm, szájátm.: 14—15,2 cm, gombátm.: 4,8—5,1 cm. Ilyen formájú még Börzsönyi A., i. m. 14. 1. ábra. 2

1 Leltári száma M 3 : 936-53. Barnásvörös színű. M.: 7 cm, átm.: 18,6 cm, gombátm.: 6,9 cm. 2

2 L. 18. jegyzet. 2

3 Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bibi. Hum. Hist. III. (Bp. 1938) 106. 483 kép.; Méri I., Arch. Ért. 81(1954) 148., XXXV. t. 1—2.