Folia archeologica 10.
Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele
A bonfoglaló magyarok fakengyele 131 orosz vadásznyeregről származik, a bécsi császári fegyvergyűjtemény tulajdona. Kora bizonytalan. Feltehetőleg két részből állították össze: hajlítással meggörbített szárait egy tömbben kifaragott, a kengyelszíj számára vágott nyílással ellátott felső részbe ereszthették be. Többet és biztosabbat tudunk a baskír fakengyelekről. Szép rajz van róla Rugyenkonak 3 6 a baskírokról írott könyvében (25. ábra 4). A talpaló két vége van vastagra hagyva s ez merevíti a vékonyabb középső részt. Itt, a szárak indulásainak belső oldalából kimetszettek egy-egy darabkát. A száraknak azt a pontját kívánták elvékonyítani, melyet a derékszögön is túl kellett csavarni, hogy a kívánt formát elérjék. Nem vehető ki pontosan, de úgy tűnik, az összesimuló szárvégeket egy keresztben átdugott szeg erősíti egymáshoz. Alatta ovális szíjnyílást vágtak ki. A M N M. — Néprajzi Múzeum baskír fakengyeleit Tagán Galimdsán 37 tette közzé. A Juluk községből (orenburgi kormányzóság) származó darabokat eredetiben is tanulmányozhattam. 3 8 Mindkettőt Mészáros Gyula gyűjtötte Baskíriában 1909-ben: a) Nyírfából faragott, körtealakúra hajlított kengyelpár (lt. sz. 83197; 25. ábra). A vastagra faragott tagolt talprész a száraknál szélesebb, középen csúcsosan szélesülő. Végeit mind függőleges, mind vízszintes síkban befűrészelték, hogy az erős mértékű hajlítást megkönnyítsék. A fenn érintkező száraknak a kengyelszíj befűzésére vágott nyílással ellátott csúcsát, egy keresztben álló fúrt lyukon áttolt szeg fogja össze, melynek hegyére alátét lemezt húztak és elkalapálták. Szárait és a talpalót kettős homorú csatorna díszíti. Sz: 21,5,—22; M: 23—22,5; Talpsz.: 6,3—6 cm. b) Nyírfából egy darabban kifaragott, megkopott zöld festésű körtealakú kengyelpár (lt. sz. 83.198; 25. ábra 5). Talpa közepe felé csúcsosan vastagodó és szélesedő. Fülrészén hossznégyszög alakú nyílással. Sz: 14; M: 19; Talpsz.: 4,5 cm. — Tagán Galimdsán egy harmadik, lelőhely nélküli, valószínűleg szintén baskír gyűjteményhez tartozó fakengyelt 3 9 is közöl. Egyszerű, felépítésében azonban hasonló a díszesen kiképzett darabhoz: hajlított, szárait szeg erősíti össze, talpának merevítését szélesebbre faragással érték el (26. ábra 2). Valószínűleg egy darabban kifaragott volt az a mongóliai kurgánból való, U. Kőhalmi Katalin csatolt dolgozatában bemutatott fakengyel (28. ábra 1), melynek fülrészén a szíjnyílás felett, mindkét oldalon, hossznégyszög alakú vasalás van (1. bővebbet az i. h.-en). Hasonló fakengyeleket természetesen nem pusztán az euráziai nomádoknál találunk, a földkerekségnek csaknem minden tájáról idézhetnénk párhuzamokat. 4 0 Nem ismeretlen az európai parasztkultúrák régebbi rétegében sem, 4 1 3 5 Uo. VI. t. 313. 3 6 Руденко, С. И., i. m. 255., 221a kép. 3 7 Tagán Galimdsán, i. h. 226., 10. kép 1 —2., 11. kép 4. 3 8 Itt mondok köszönetet a Néprajzi Múzeum munkatársainak: Földesi L., Hofer T. és Mándoki L.-nak szíves segítségükért. 3 9 Tagán Galimdsán, i. h. 226., 11. kép 4. 4 0 Schlieben egy sereg hasonló darabot tett közzé munkájában (1. 33. j.). 4 1 Finnországi használatukra: Sirelius, U. T., Suomen kansanomanista kulttuuria. I. (Helsinki, 1919) 415.; Izlandi darabokra 1. Bruun, D., Hesten i nordboernes tjenneste paa Island. (Kobenhavn, 1902) Kny. a „Tidsskrift for land <akonomi"-b0l. 2,14,74.; Megvan a tárgy Keletporoszországban, a Balkánon stb. (A skandináviai adatokért Szabó Mátyásnak mondok köszönetet.)
