Folia archeologica 9.

Mócsy András: Római sírkő Magyarszerdahelyről

84 Mócsy András Cania Ursula unokái Veturia, Dignus és Ursulus. A halottakat Ursinus és Annia Digna temették el (posuerunt), a sírkő állító j a pedig Cania volt (fecit). Sírkövünk típusának elterjedési területe meglehetősen szűk. Azok az egyszerű felépítésű, timpanonból, oszlopokkal közrefogott feliratból és ez alatt téglalapalakú képmezőből felépített stélék, amelyek közé a mi darabunk is sorolható, Schober szerint Noricum és Pannónia Superior drávamenti határ17. ábra vidékén fordulnak elő : Flavia Solva, Poetovio vidékén a leginkább.

2 Savariában e típus képviselői nem fordulnak elő, csak ettől némileg eltérő rokon típusok, amelyek egyrészt kvalitásban, másrészt az ornamentális elemek halmozásában ütnek el e csoporttól. A.

Schober által adott elterjedési kört kelet felé szélesítenünk kell. Nemcsak a mi magyarszerdahelyi darabunk tartozik e csoportba, hanem a balatonvidéki sírkövek egy része is. Ezek a kékkúti sír2 Schober, A., Dio römischen Grabsteine von Noricum und Pannonién (Wien 192ü) 156.