Folia archeologica 9.

Kőszegi Frigyes: Keleti típusú bronzkori balták a Magyar Nemzeti Múzeumban

Keleti típusú bronzkori balták 53 kissé nyújtott forma továbbfejlődött változatnak látszik, s valószínűleg valamivel fiatalabb is lehet. Ehhez analógiákat Székesfehérvárról,

5

5 Csíktapolcáról (Toplita-Ciuc),

5

6 és a boszniai Debelo-Brdoról

5

7 említhetünk. A karélyos nyéllyuk végződésű balták genetikailag kétségtelenül a fenti formákhoz kapcsolódnak. A fenti két típusnál sokkal kevésbé mondhatók egységesnek, mert a formakörön belül különösen regionális szempontból számos változatuk különböztethető meg. Elterjedési területük hasonló a fentiekéhez, előfordulásuk feltűnően gyakori. Területenként más és más sajátos jelleget viselnek, amely kétségtelenül a helyi gyökerekkel magyarázható. A nyéllyukvégződések karélyos kiképzésének módjában azonban általában megegyeznek. Ez az eljárás valószínűleg valahol Kisázsia területén alakulhatott ki, mivel legkorábban itt fordulnak elő. Sajnos a megfelelő mennyiségű összehasonlító anyag hiánya folytán nem követhetjük nyomon azt a folyamatot, amely a Kisázsia felől Déloroszországba, továbbá a magyarországi területekre érkező ösztönzések révén az újabb típusok kialakítására vezetett. Karélyos nyéllyuk végződésű baltákkal Kisázsiában, Közép- és Déloroszországban, a Kárpátok területén elsősorban Romániában és Magyarországon, továbbá Bulgária, Albánia és Jugoszlávia egyes vidékein találkozunk jelentősebb mértékben. Kisázsiában Kültépéből ismerünk egészen korai jellegű példányokat.

5

8 Tömegesen, kifejlett változataikban a mi baltáinkkal egykorúak. Igen szép, sajátosan díszített példányokat említhetünk pl. Lurisztánból.

5

9 A Kaukázus vidékéről a mieinkhez igen hasonló darabokat közöl a szakirodalom. Ilyenek vannak pl. a Gagriból származó raktárleletben.

6

0 A bulgáriai Ugarcinból előkerült balta a kisázsiaiakkal, így az egyik kültépéivel mutat erős hasonlatosságot.

6

1 Ez a típus az alapformákból nyerte eredetét . Néhány jel arra mutat, hogy inkább a nyélcsöves alaptípussal áll genetikai összefüggésben, miként erre több átmeneti formaként kezelhető balta utal. így pl. az egyik vattinai baltaformából,

6

2 az erdélyi sepsibessenyői lelet néhány baltájából,

6

3 a sinayai lelet példányaiból,

6

4 vagy az általunk közölt egri baltából következtethetünk erre. Az átmeneti típusoktól eltekintve a karélyos nyéllyukvégződésű balták között kiválasztható egy korábbi jellegű csoport. Ehhez a csoporthoz tartozik a Magyar Nemzeti Múzeumból közölt, a Balatonból előkerült példány. Szorosan kapcsolódik e kör a Márton féle tószegi ásatások során előkerült öntő5

5 Pulszky F., Magyarország archeológiája. I. (Bp. 1897) 1 10. 2 kép.; Roska M., Dacia 3—4 (1926—1932) 35. 5

6 Roska M., Repertórium... 61. 64 kép. 5

7 WMBH 1(1893) 316, 1 kép. ; Bercin, ./., Apulum 1. 9. 5

8 Schaeffer, C., i. m. 300—304, 16 kép 2—4. 5

9 Uo. 265 kép. 6

0 Jesszen, A., Pl ikübanszkij ocsag metallurgii i metalloobrabotki v koncé medno-bronzovovo vjeka. MI A 23(1951) 81, 3 kép. ; Schaeffer, C., i. m. 498, 269 kép 5. 6

1 Ebért, M., Reallexicon der Vorgeschichte II. (Berlin 1925) Bulgarien, 206. СИ. t. е. 6

2 Milekker, В., A vattinai őstelep. (Temesvár 1905) 12—13, III. t. la. 6

3 Nagy G., Arch. Ért. 33(1913) VIII. t. 34, 37, 40. 6

4 Ebert, M., Reallexicon... XI. (Berlin 1927—1928) Wilke, G., Rumänien. 167, XXXVI. t. a.