Folia archeologica 9.

Fejős Imre : A magyar fényképezés kezdetei

244 Fejős Imre ezüstözött rézlemezen készült. Előhívása higganygőzöléssel, állandósítása konyhasóoldattal, később nátriumthioszulfáttal történt.

1 Kezdetben Daguerre találmányát csak élettelen tárgyak felvételére lehetett használni, mert az expozíció 10—12 percig tartott. Az arcfényképezés megoldása honfitársunk, Petzval érdeme. Petzval József a pesti mérnöki intézetben oklevelet szerezve, a város szolgálatába lépett. Innen az egyetem felsőmatematikai tanszékére került, ahonnan meghívták a bécsi egyetem katedrájára. Metternich kancellárt erősen foglalkoztatták a Daguerre találmányáról érkező hírek. Kiküldte Párizsba Ettinghausert, a fizika professzorát, annak közelebbi tanulmányozására. Visszatérve, az egyetemi tanácsnak olyan javaslatot tett, bízzák meg Petzvalt a szükséges fényerejű lencserendszer kidolgozásával. Tudósunk a várakozásnak rövidesen megfelelt. 1840. májusára a Daguerre által használt objektívnél arcképek felvételére tizenhatszor nagyobb fényerejű lencserendszert szerkesztett (F.: 3,7), amely rajzban is egyenlő finomságúnak bizonyult. Petzval nevét nálunk alig ismerik, pedig haláláig hű magyar maradt. Koronatanú erre Carl Lueger, Bécs polgármestere, akinek szájából hangzott el az a kijelentés, hogy bár Petzval 40 évet élt Bécsben „nem tudott, mert nem akart bécsivé válni. Petzval hű maradt szülőhazájához, magyar maradt."

2 Egy magyar tudós lángelméje Bécset a fényképészet Párizzsal vetekedő központjává tette ; hazánknak ebből nem sok haszna volt. A magyar társadalom azonban a negyvenes években önerejéből, ha nem gazdagságban, hát műveltségének korszerűségében utolérte a baladott országokat és az új találmányt a kormányzat támogatása nélkül jókor meghonosította. Párizsban 1839. január 6-án jelentek meg az első tudósítások, majd február 7-én hangzott el az Akadémián Arago előzetes bejelentése. Február 2-án a Hasznos Mulatságok már hírt adott „Daguerre mindenekfelett legérdekesebb" fölfedezéséről. Márciusban a Honművész arról elmélkedett, hogy a találmány „a festészetet nélkülözhetővé teszi". A türelmetlen közönség híven értesült a francia kamara tárgyalásairól, amelyek majd nyilvánosságra hozzák „a megfoghatatlan csodatitkot". Arago előadása után a Hasznos Mulatságok ügyes kivonatban közölte az új eljárást. P. Horváth Lázár a maga szemével láthatta Bécsben Daguerrenak az udvarhoz küldött két felvételét. Maholnap — írta elragadtatva — „annyira megyünk, hogy egymás szemében tükröző arcképeinket már az új vegytani procedura által, annak rendi szerint elefántcsontra vihetjük által". A komoly Athenaeum Jules Janin, a Journal des Débats nagyhírű kritikusát szólaltatta meg Toldy Ferenc fordításában.

3 Van ennek 1 Kelen В., TtK 53 (1921) 289—297. ; Eder, J. M., Geschichte der Photographie. (Halle 1932) ; Stenger, E., Die Photographie in Kultur und Technik. (Leipzig 1938) ; Historique et description des procèdes du Daguerreotype et du Diorama, par Daguerre (Paris 1839). 2 Kreilsheim Oy., Régi magyar fényképezés (Bp. 1941) ; Seress J., Petzval. (Bp. 1954) Petzval találmánya a forgalomba hozó bécsi Voigtländer cég neve alatt vált világhírűvé. 3 Hasznos Mulatságok 1839. febr. 2. 36. és febr. 20. 56. ; Honművész 1839. márc. 10. 20. ; Der Spiegel 1839. febr. 20. 117—118. ; Petrichevich Horváth L., Munkái VI. (Bp. 1842) 73—74. ; T., Daguerre fényképei (Jules Janin után). Athenaeum 1839. márc. 7. I. félév 289—296. A fordítás szignója Kozocsa S. bibliográfus szives közlése szerint Toldy Ferencet rejti.