Folia archeologica 9.
Kozák Károly: Magyar nyélbeütős szakállas puskák
168 Kozák Károly 63. kódexében találjuk. 7 Ez a kódex 1396—1405 között készült . Az említett kép egy villára támasztott nagyobb kézi tűzfegyvert ábrázol, mely csőből és a cső végén kiképzett hüvelybe erősített, egyenes nyélből, tusából áll. Az ilyen szerkezetű fegyvereket nálunk nyélbeütős szakállas puskáknak nevezzük. Hatszögletű, a gyújtónyílása fent van. A gyújtónyílásba szórt lőport a lövő izzó vassal gyújtja meg. A csőüreg átmérőjének és hosszának aránya kb. 1 : 7 (37. ábra). Ez az alacsony arányszám a korai kézi tűzfegyverekre jellemző. Később a lőpor robbanása alkalmával keletkező visszaható erő felfogására egy vaskampót alakítottak ki a cső alatt. Erről a kampóról nevezték el aztán ezt a fajta kézi lőfegyvert szakállas puskának, 8 szakállas ágyúnak. A szakállas puskákat leggyakrabban várak ostroma alkalmával használták fel, támadók és védők egyaránt. A kisebb méretűeket, valamint a nagyobb méretűeket kocsikra szerelve, vagy állványokon, ritkábban nyílt ütközetben is felhasználták. Egy ilyen állványra helyezett szakállas puskát találunk az 1420—30ban készült Müncheni Udvari és Városi Könyvtárban őrzött Cod. lat. 197. sz. kéziratban. A háromlábú állvány hátul a nyéltusánál le- és felállítható s a szakáll az elől lévő villába akasztva felfogja az elsütéskor fellépő visszaható erőt (38. ábra). Ez a szakállas puska is nyélbeütős. A szakállas puskákról Köhler azt állítja, hogy először 1410-ben fordulnak elő. 9 Az Országos Történeti Múzeum fegyvertára több korai, XV. századi és későbbi X YI—XVII. századi szakállas puskát őriz. Minthogy a magyar fegyverrégészeti szakirodalom eddig még nem foglalkozott a szakállas puskák kialakulásának és a korhatározásra alkalmas szerkezeti jellegzetességek felkutatásával, e dolgozatban ezt a kérdést tárgyaljuk. 7 Esscmcein, A., Quellen zur Geschichte der Feuerwaffen. (Leipzig 1 872) XI. t. b. 8 Sixl, P., Entwicklung und Gebrauch der Handfeuerwaffen. Waffenkunde 1. (1897—1899) 248. 1 1 Thierbach , MUber die erste Entwicklung dei Handfeuerwaffen. Waffenkunde I. 132.
