Folia archeologica 9.

László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről

152 László Gyula STEPHANUS REX P-je helyén Szent István pénzein (CNH 2—3).

2

0 Nem kétséges, hogy a hasonló alakú latin betűk helyett poncolta a mester a kezébe idegződött rovásjegyet. Ezzel azonban egyúttal azt is nyugodtan leszögezhetjük, hogy a meginti uló magyar pénzverés első verő töveit nem külföldről behívott mesterek készítették, hanem királyi ötvöseink. Ennek közvetett bizonysága az is, hogy az egykorú utánzatokban e rovásjel eltűnik s helyette jól olvasható С jelet látunk (CNH 6, 7). Összegezve a fentieket : az ékmintás keresztet és a C, illetve P helyett alkalmazott rovásjegyet együtt csak Szt. István és I. Endre pénzein, valamint a nagyszentmiklósi kincsen találjuk. Megjegyzendő még, hogy I. Endre PANONEIA hátlapú pénzeinek osztott keretezésében a kutatók keleti-iráni hatást fedeztek fel,

2

1 ismét olyan mozzanat ez, amely a nagyszentmiklósi kincs felé vezet. Talán nem véletlen az sem, hogy éppen ezeken a pénzeken találjuk meg azt a fajta szétnyíló szárú, metszéspontjában körrel ékített bizánci keresztet, amelyet a nagyszentmiklósi kincs omphalos csészéin látunk (30. ábra). Megvan a XI. század fordulója táján az a háromkarélyos, vagy legalább is hármasan tagolt keresztforma, amely ismét a kincs omphalos csészéinek keresztjeire utal (30. ábra. CNH. 65 Kálmán király pénze). Mindezek alapján az a vélemény erősödött meg bennem, hogy a 3—4. sz. 2

0 István és Endre után jóidéig eltűnik ez a jegy, majd később rövid időre III. Béla rézpénzeinek változatos siglái közt bukkan fel. Köztudomású, hogy e pénzek készítőinél is felmerült a keleti származás kérdése. Vö. Jeszenszky G., Az első magyar rézpénzek XK. 34—35 (1935—36) 45. ; Árpádkori pénzverésünkre nézve alapvető: Rêthy I., Corpus nummorum Hungáriáé 1. (Bp. 1899) ; továbbá Hóman В., i. m. és Huszár L., Szent István pénzei. SzIE II. (Bp. 1938) 337—364. Meg kell jegyeznem, hogy már Hóman is gyanakodott e vizsgált jelnek a rovásírással való kapcsolatára (i. m. 172). 2

1 Hóman В., i. m. 193. 30. ábra