Folia archeologica 9.

László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről

146 László Gyula sák.

1

4 E megfigyeléseket azonban csakis a fentiek értelmében tudom elfogadni, mert a rovásírásos korsók nem egyszerű utánzatai a keletről kapottaknak, hanem átüt bennük a helyi hagyomány.

1

5 * 2. Néhány szó a kincs keletkezésének koráról és helyéről. A fent elmondottakban már bizonyos viszonyított időrend körvonalai bontakoztak ki. Nevezetesen a legkorábbi a keleti csoport — ennek időrendje minket, jelen esetben csak attól a pillanattól érdekel, amikor hazánk területére került —, ezt követi két szakaszban a rovásírásos darabok csoportja, amelyek részben az előzők utánzataként születtek meg. Ez utóbbin belül finomabb időrendi tagozás lehetősége adódik a poncolt és karcolt darabok megkülönböztetésével. Ez alkalommal csupán a 8. sz. csemegés tálka és a rovásírással hozzáfűzött 3—4. sz. korsókon tett megfigyeléseimet bocsájtom vitára. Nézzük elsősorban a csemegés tálkát (XXIII. tábla). Említettem, hogy a rovásírás a tállal egyidőben készült, a készítő mester kezemunkája. Azt is láttuk, hogy a felírás eredetileg keresztek nélkül indult (az alatta levő előkészítő karcolások). A felirat kezdő keresztje — amelyet itt a szavak tagolására is felhasználtak — jellegzetes a középkor görög és latin keresztény szövegeiben. A rovásírásos szöveget befejező két betűforma (DN) megmunkálása is a latin írás ismeretére, emlékképére, vagy talán a mester kezének erre való beidegzettségére vall. Még meglepőbb tapasztalatot szerezhetünk a 3—4. korsó poncolt díszítésében (XXIV. tábla 1, 29. ábra). Mavrodinov a rajta lévő poncolt kereszteket egyeztette a karoling pénzverés mintáival

1

6 s ezi felhasználta a kincs IX. századi keltezéséhez. Alább bizonyítani vélem, hogy e poneolásmód nem a karoling, hanem a karoling mintára kifejlődött korai magyar pénzverésből került

1

7 a korsókra. Az efajta ékelt keresztek ugyanis Szt. Istvántól III. Béláig jellemzők korai Arpádkori pénzverésünkre (29. ábra). Tudjuk, hogy a pénzek verőtöveinek vésnökei — legalábbis a középkor további idején — a királyi ötvösök voltak.

18 így nem csodálkozhatunk azon, hogy a pénzek verőtöveinek poncolásakor kezükbe idegződött mintákat felhasználták más ötvösmunkáikon, jelen esetben a korsókon. .Jegyezzük meg azt is, hogy e két korsó kanyargó kígyóláncának kapcsolódásaiban keletkezett kis köröket is kereszttel díszítette az ötvös (30. ábra). A 3—4 korsó ékmintás keresztjei ugyanolyan módon készültek 1

4 Amint pl. Mavrodinov teszi, vagy Schüler H., Arch. Ért. 1 (1937) 116—131. 1

5 A 2. és 7. sz. korsók sasos korongjának bámulatosan szép átfogalmazása került elő honfoglaláskori sírból. Legközelebb Csallánv Dezső közli e leleteket. 1

6 I. m. 207. 1

7 Mavrodinov azonban nem vette eléggé figyelembe azt, hogy Nagyszentmiklóson a keresztek szárai közt ékek vannak. Ilyenfajta keresztet már nem találunk sokat a karoling pénzverésben, hanem csak III. Henrik pénzein, ott is csak az obulusokon vö. Dannenberg, H., Die deutschen Münzen der sächsischen und fränkischen Kaiserzeit. (Berlin 1876) 1070. sz. veretet és annak 1307. alatt közölt utánzatát. Mivel III. Henrik mindössze három évig uralkodott — 982—985 — alig hihető, hogy a karoling pénzverésben szokatlan minta került volna rá, rövid három évi szereplése alatt a nagyszent miklósi kincsre. Azok a keresztek, amelyekre Mavrodinov hivatkozik, valóban szívósan tartják magukat a XI. századig a frank és bajor pénzeken, de száraik között körök s más sziglák találhatók. Ám még III. Henrik Szt. Istvánnak mintául szolgáló pénzei is a X. század végére vezetnek minket. 1

8 Hóman В., Magyar pénztörténet 1000—1325. (Bp. 1916) 460—, adatai.