Folia archeologica 9.
László Gyula: Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről
Jegyzetek a nagyszentmiklósi kincsről Húsz évvel ezelőtt Bécsben részletes jegyzeteket készítettem a nagyszentmiklósi kincsről. Erős nagyítóval négyzetcentiméterenként figyeltem a készítő ötvösök kezenyomát és szerszámjárását. Jegyzeteimmel és rajzaimmal a készítő ötvösök műhelygyakorlatához igyekeztem közelebbférkőzni. A darabról darabra menő részletes vizsgálat után módomban volt egy napon keresztül az egész kincset egyszerre tanulmányozni s a részlet megfigyeléseket egyeztetni. E jegyzetek és rajzok kiadásához azonban szükséges lenne az eredeti darabokon történő újabb ellenőrzés. Bár azóta N. Mavrodinov könyve 1 sok becses készítésmódbeli megfigyelést tartalmaz, a jegyzetek közlése mégsem avult el, mert mind a mai napig hiányzik a kincs legapróbb részleteit is feltáró kiadás. E munkám során néhány olyan megfigyelést is tehettem, amelyek túlnőnek az ötvös, ötvösműhely kérdésen. Ezek közül egy, kettő lényegesnek tűnik előttem, mert bizonyságuk esetén a kincs eddigi értékelése új lehetőségekkel bővül. Ez alkalommal éppen e kérdések néhányát szeretném vitára bocsátani, ismételve azt, hogy mindaz amit alább leírok az ellenőrző kísérleteket még nem állhatta ki. Inkább tehát kérdésfelvetés és vitaanyag, még ha egyikéről-másikáról személy szerint az is a meggyőződésem, hogy egyúttal a kérdés megoldását is adom. Lehetséges, hogy az újabb vizsgálatok módosítják az itt közölteket, vagy éppenséggel egyik-másik megfigyelést mással helyettesítik. Amint a továbbiak során kitűnik, még egymásnak ellentmondó kérdések is vetődtek fel s nem bizonykodom amellett, hogy éppen az általam jónak ítélt felelet adja a megoldást. * 7. A most nem közölt ötvösfogások és poncok vizsgálatakor azt figyeltem meg, hogy bizonyosfajta poncok használata, bizonyosfajta lapos, — vagy domborított, sima hátterű, — vagy poncolt díszítésmód különbözősége a kincset két nagyobb tömbre tagolja. Az edények egymásmellé állításakor kiderült, hogy e két nagyobb tömb egyikének majdnem valamennyién rovásírás van, a másik csoportban még véletlenül sincsen rovásjegy. Ez a meg1 Mavrodinov, N., Le trésor protobulgare de Nagyszentmiklós. AH 29 (Bp. 1943) 20—25. főként az I. fejezetben, de a műhelyek meghatározási kísérletekor is. — Az alábbiakban minduntalan hivatkozom a kincs egyes darabjaira, úgyhogy dolgozatom olvasása csak Mavrodinov fényképeivel együtt lehetséges. A kincs egyes darabjainak számozásakor a Hampel-féle számozást használom, amit Mavrodinov s az egész nemzetközi irodalom is idéz. A kincs irodalmának felsorolását lásd Banner J.— Jalcabffy I., A közép-Dunamedence régészeti bibliográfiája (Bp. 1954) 445—447.
