Folia archeologica 8.
Barkóczi László: Császárkori edényégető telep Bicsérden
76 Barkóczi László telep élete Marcus Aurelius uralkodásának első éveiig tartott, s akkor ellenséges dúlás áldozata lett, mint arra egy szórványként előkerült és átégett Marcus Aurelius középbronz után következtetni lehet. Meg kell még jegyeznünk, hogy a telep megindulásának ez az időpontja más kelet-pannóniai bennszülött telepnél is megtalálható. Erről a továbbiakban még lesz szó. Összegezve a fentieket, nem gondolhatunk itt tehát másra, mint arra, hogy az I. sz. végén vagy a II. sz. elején Délnyugat-Pannóniából kisebb vagy nagyobb bennszülött csoportok kerültek el Pécs környékére. 5 1 A település kialakulását kapcsolatba lehet hozni a Savaria—Keszthely—Pécs környéki nagy kereskedelmi úttal, de másrészről kapcsolatba hozható a Dráva menti kereskedelmi úttal. Kelet-Pannónia elfoglalásával Nyugat- és Délnyugat-Pannóniából kiinduló természetes vagy mesterséges népességi kiáramlás első fokát mutatja a készthely-újmajori temető. A második szakaszban a limes kiépítése, Domitianus és Traianus alatt, már Kelet-Pannóniába is kerültek nyugat-, délnyugat-pannóniai népcsoportok. Ekkor keletkezhetett a bicsérdi és még több más hasonló jellegű telephely 5 2 Pécs környékén. A nyugat-pannóniai kiáramlást elősegítette a fent említett két fontos kereskedelmi útvonal, amelyeknek Bicsérd — nagyjából azt lehet mondani — a kereszteződésén feküdt. Meg kell még jegyeznünk, hogy egy fazekaskemence nem lehetett hosszú életű. Bár mindegyik kemencén találtunk egyszeri megújítást, mégis a kemencék használati ideje maximálisan véve 10 —15, esetleg 20 évnél tovább nem tarthatott. Ez alatt az idő alatt is állandóan javítani kellett azokat. Ezek a kemencék tehát nem működhettek az egész II. sz. folyamán, illetve azon negyven-ötven év alatt, ami a II. sz. elejétől Marcus Aurelius uralkodásának elejéig eltelt. Fel kell tehát tételeznünk azt, hogy az a 6 kemence, amelyeket Beluska Ferenc 1946 és 1950 között talált, a II. századon belül egy korábbi vagy egy későbbi fázist képviselt. Ásatásaink során feltűnő volt, hogy a fazekaskemencék milyen magasan jelentkeztek (20. ábra), de magasan jelentkezett az a két későrómai sír is, amelyet még szintén Beluska Ferenc talált 1946 és 1950 között. Az ásatásnál megfigyelhettük, hogy az egész területen humusz alig van, tehát a területet valamikor lehordhatták. Szintje jóval alacsonyabb, mint a területtől keletre eső szántóföldé. Valószínűnek kell tartanunk, hogy e területrész lehordása az útépítkezéssel esett egybe. A lehordást igazolja az is, hogy agyagkitermelés közben a jelenlegi felszín alatt alig pár cm-re olyan szórvány éremleletek kerültek elő, amelyeknek korban a feltárt edényégető kemencékkel nincs semmi kapcsolatuk. Az előkerült érmek a következők : 5 3 1 db átégett Marcus Aurelius 1 db átégett Philippus pater 1 db átégett nagybronz, a deciusi dinasztia valamelyik tagja 0 1 Italikusok és nyugat-pannóniaiak kirajzása Pécsre személynévanyag alapján az i. u. I. században megállapítható. Mócsy A., Pannónia lakosságának története a markomann háborúk előtt. (Kéziratban.) 0 2 A bicsérdit kivéve még több bennszülött vicusról van tudomásunk Pécs környékén. Kutatás azonban még egyikben sem volt. 5 3 Az érmek meghatározását R. Alföldi Máriának köszönöm.
