Folia archeologica 8.
Kőszegi Frigyes: A piliscsabai koravaskori temető
A piliscsabai koravaskori temető Piliscsabán 1955 decemberében leletmentő ásatások során koravaskori temető több sírját sikerült feltárni. Az Űj-Barázda termelőszövetkezet szérűskertjében silógödör ásásakor edényeket találtak, melyek előkerülését Vörös László agronómus jelentette az Országos Történeti Múzeum Adattárának. A kiszállás folyamán nagyjából sikerült rögzíteni a lelőhelyet és az előkerülési körülményeket, de leletmentő ásatásra nem került sor. Ezt az október folyamán történő bejelentést követte november végén egy újabb bejelentés, ugyancsak a fenti termelőszövetkezetből. Az ekkor végzett mezőgazdasági munkálatok a szövetkezet szérűskertjében szükségessé tettek egy kisebb leletmentő ásatást, a veszélyeztetett terület egy részének feltárását. Az ásatás eddigi eredményeit csupán előzetes jelentésként adhatjuk az alábbiakban, teljes kiértékelésre a valószínűleg tovább is folytatódó munkálatok elvégzése után kerülhet sor. Jelen esetben az ásatás eddigi anyagából felmerült problémákat vetjük fel összekapcsolva ezeket az előkerült anyag szélesebb körének hasonló kérdéseivel. A temető a piliscsabai Kálváriadomb keleti oldalának lába felett, kissé még lejtős területen fekszik. Valószínűleg ezzel magyarázható az a tény, hogy a sírok rendkívül magas szinten kerülnek elő, ugyanis a humusz egy részét lemoshatta a lefelé folyó víz. Mivel a sírok a felső 30—40 cm vastagságú humuszrétegben fekszenek, rendkívül nehéz volt a sírok megjelenésére előre következtetni — ugyanakkor ez lehetetlenné tette a sírgödör formájának megfigyelését. Ezzel magyarázható az edényanyag elég rossz fenntartása. A szérűskert egy részét korábban már szántották, s ez okozhatta néhány sír bolygatottságát. A sírok hamvasztásos urnás temetkezések. A mindegyikben meglevő több-kevesebb kalcinált csontanyag vagy az urnában, vagy némely esetben elszórtan az edények között jelentkezett. Általában mindegyik sírban — eltekintve egy-két bolygatottól — 3—4, vagy ennél egy-két darabbal több edény fordult elő. Fémmelléklettel jóformán alig találkoztunk, egyes esetekben állatcsontok voltak az edényekben. A sírok rendszerében egyelőre semmi szabályos vonás nem jelentkezett, előfordulnak egymástól 4 — 5 m-re és 20—30 cm-re egyaránt. Néhány esetben találkoztunk sír mellé tett egy-egy nagyobb kődarabbal. A sírgödör mérete az edény mellékletek elhelyezkedéséből ítélve alig haladhatta meg az 50—60 cm átmérőt, mélysége pedig a 30—40 cm-t. A temető kiterjedése elég nagy lehet, mivel az először megtalált darabok mintegy 60—80 m-re kerültek elő a többi kiásott sírtól.
