Folia archeologica 8.

Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése

A Herpályi-halom 2 S kaszával egyidős, vele együtt fordul elő, de a megléte már feltételezhető a neolitikum korábbi szakaszában is. Nem vonatkoztathatjuk el a forrásanyagot magától az embertől, aki azt kialakította. A közösség egyik legkiterjedtebb gazdasági alapja a valószínűleg nagy csordákban élő tulok nagyfokú vadászata volt. Hazai viszonylatban nincs még egyetlen telepünk sem, amelyre egy állat jelenléte annyira jellemző lenne, mint a tulok Herpályra. A tulokcsontok olyan tömegben kerültek elő különösen a C—D szint közötti rétegből, hogy ez egyedülálló. Az 50 cm vastagságot meghaladó, szinte kizárólag tulokkal jellemzett csontréteg a vadászat jelentőségét hangsúlyozza. Szórványos a szarvas, a vaddisznó és a már domesztikált állatok közül a juh, kecske jelenléte. A szerszámanyag egy része is a bőrfeldolgozással kapcsolatos. A tompavégű agancskapák (IV. t. 2—4, IV. t. 5) a bőrfejtés eszközei lehetnek, az átfúrt, gömbölyű fokú kőbaltákkal együtt (IV. t. 12 —14).

38 Csontárak megszokott kiegészítői a szerszámkészletnek (II. t. 24 — 25), a vágást szolgáló kőbaltákkal (V. t. 2), retusált kaparókkal (V. t. 3) vagy a kisebb (V. t. 4) és a közepes méretű pengékkel (VI. t. 6, 25) együtt. A közösség élete Herpályon is a nagyfokú vadászat mellett a paraszti gazdálkodás volt, állattartással és kapás földműveléssel karöltve, amire az agancs földművelő szerszámok is utalnak (VIII. t. 21). Az ásatás egyik jelentős eredménye volt még a herpályi csoport belső stratigráfiáján kívül a C szint fölött talált rézkarperec (IV. t. 8) előkerülése. A réz legkorábbi hazai előfordulását eddig a tiszapolgári kultúrával hozták kapcsolatba. Herpályon a stratigráfia azt mutatja, hogy a neolitvéginek keltezhető csoport korai szakaszában már használták a rezet, márpedig a belső fejlődés a rétegek vastagsága alapján csak huzamosabb idő elteltével alakította ki az E szinten jelentkező, már tipikusnak mondható korai rézkori tiszapolgári kultúrát. A réz korai megjelenése kapcsolatos azzal a keleti és déli hatással, amely a kerámia festésében és az átlyukasztott csövestalpú tálakban kimutathatóan érte a herpályi csoportot. A herpályi domb rétegtani viszonyai arra utalnak, hogy ott a víztől védett területen a neolitikum végét jelentő szakaszban telepedett meg az ember. A megtelepült lakosság kultúrája a tiszai, valamint az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájából táplálkozott mint alapokból, amelyhez keleti (Tripolje, Cucuteni), déli (Thessalia) hatások járultak. A herpályi település hosszan tartó volt. Az egy ízben tűzvész által elpusztított településnek megújításával a tiszapolgári kultúra virágzásának időszakába is belenyúlt. A telep helyi színezete sok közös vonást mutat belső fejlődésében a lebői és a kenézlői teleppel. Mindezen telepek kisebb etnikai csoportjai szinte azonos gazdasági alapok mellett éltek. Helyi színezetű kultúrájukat a hosszú megtelepedés ideje alatt beállott technikai változások (mint belső tényezők) és kapott, átvett hatások hozták létre. Ami a tiszapolgári kultúra kifejlődését illeti, abban egyformán részük volt. így tehát addig, míg a déli területeken a tiszai kultúrából közvetlenül fejlődött ki a tiszapolgári kultúra, addig a keleti területeken a tiszai alapok mellett a herpályi csoport az, amely a tiszapolgári kultúra kialakulásának gyökerét képezte. Korek József—Patay Pál 3

8 Arch. Ért. 81 (1954) 163-165.