Folia archeologica 8.

Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése

36 Korek József — Patay Pál A tálak gyakoriak ; számban túlnyomóak a lapos aljú, csonkakúpos tálak (VII. t. 2—4), amelyek minden rétegre jellemzőek. Korábbi formának látszik a mélyebb, hengeresebb falú tál (VII. t. 1), amely a tiszai és a vonaldíszes kerámia készleteiben is jelentkezik.

2

2 Két táltípus látszik még jellemzőnek. Az egyik egy behajló peremű, rovátkolt szélű tál (II. t. 7), a másik pedig kettősen kúpos. Ez utóbbi hasélén bütykök vagy egymás mellett levő szemölcsbütykök (kettőhárom) vannak. Az előbbi az északi régió, az utóbbi, amely egyúttal a csövestalpú edények tálrészének a formája is, a déli régió, a tiszai kultúra sajátja;

23 a díszítése kétségtelenül tiszai elem. A finom kidolgozású, vékonyfalú, fénylő felületű edények gyakoriak, azonban ép vagy kiegészíthető formák hiányában, csak részprofilok alapján nehezen elemezhetők. Uralkodó a behajló bomba alak, az egyenes falú és ritkábban kifelé ívelő peremképzéses csupor. Kisméretűek, polírozottak. E forma a hazai keleti területek neolitkori kultúrájában általános, legdominánsabban a bükki és az alföldi vonaldíszes kerámiát jellemzi. Ez utóbbi hathatott ösztönzésül a forma gyakori alkalmazására. Az edények díszítése nem jellemző a csoportra. A díszítő elemek közül bütykök és fülek jelentkeznek, amennyiben ezek nem tartozékai a formának. Közöttük van néhány darab, amely neolitikus sajátságokat őriz. Ilyen a kerek lapos bütyök (II. t. 12), amely az A—B szintek közötti rétegből ismert. E darabnál a lapos bütyök a peremen jelenik meg, ami a tiszai kultúrában a nagyméretű hombárokon gyakori, de a kisebb edényeken is megtalálható.

2

4 A lebői telep neolitvégi, a rézkorba átmenő korú anyagában is előfordul, és nem kétséges, hogy a tiszai kultúra korábbi szakaszából — amely Lebőn is jelen van — vették át. Ezt alkalmazták még a rézkorba való átmenet idején is.

2

5 Feltűnik a láb alakú bütyök (III. t. 19) a C szint fölötti rétegben, amely szintén tiszai gyökerekre utal, akárcsak az agyagláb (V. t. 6), amelynek eredete a tiszai kultúra idolplasztikájában keresendő.

2

6 A vastag kormos rétegből két példányban került elő a „bajuszos fül" (VII. t. 11 —12). Nehéz pontos analógiát találni rá e korai szakaszban. Van törekvés a tiszai kultúrában a bütyök alatt vagy fölött alkalmazott plasztikus díszre (egyes vagy csüngőszerű csoportos elhelyezésben),

2

7 azonban ez a kultúrának nem sajátja, csak járulékos eleme. A bordadísz, az alföldi vonaldíszes kerámia szilmegi csoportjának legbiztosabb elhatároló jegye, amely a tócóvölgyi anyagra is jellemző, elsősorban a vastagfalú kerámián jelenik meg. Nem kétséges tehát, hogy a fül körül alkalmazott vékony, plasztikus borda a herpályi csoport területén is meglevő alföldi vonaldíszes kerámia örökségeképpen él tovább. A díszítő motívumok közül a rovátkolás a legelterjedtebb ; a peremen (II. t. 7), a füleken (II. t. 17) és a hosszúkás bütykökön (IX. t. 2—5) jelenik meg. A rovátkolás nem meghatározó sajátság, hanem általános gyakorlat a kerámiaművességben. A herpályi kerámia legfőbb sajátságait adó bütykök, fülek 2

2 Arch. Ért. 76 (1949) I. t. 3 ; VIII. t. 15. 2

3 Uo. IV. t. 5 ; V. t. 3. 2

4 Uo. II. t. 2 ; V. t. 6 ; VI. t. 13. Kökénydomb. 2

5 Korek J., A leböi telep. Kéziratban. £

6 Areh. Ért. 76 (1949) Y. t. 1 ; XII. t. 2. 2

7 Uo. IX. t. 35-36.