Folia archeologica 8.

Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése

34 Korek József — Patay Pál A korábbi képtől eltérően sokkal többrétű a terület neolitkori kultúráinak az összetétele, különösen a késői, ill. a rézkorba átmenő szakaszában, mintsem hogy az csak a bükki, ill. tiszai kultúra jelenlétével lenne megmagyarázható. Az utolsó évek kutatásai révén, bár azok nem eredményeztek a bükki kultúra kérdésében alapvető változást, mégis a múzeumokban levő anyag corpus-szerű felgyűjtésével, a leletmentő ásatásokból, terepbejárásokból származó adatok felvételével a kultúra lelőhelyei' megháromszorozódtak. Különösen több vált ismeretessé a bükki kultúra törzsterületétől keletre és délre, amelyek a bükki kultúra nagyobb kisugárzására és import voltára is utalnak. A tiszai kultúra kevés új lelőhellyel gyarapodott ; ennek oka nem annyira a kultúra hiányában, hanem inkább a kutatás hézagosságában keresendő. B. Kutzián Ida 1950-ben Polgár-Szilmegen végzett ásatása új neolitkori helyi kultúra-faciest hozott felszínre, amely alapjaiban a vonaldíszes kerámia kultúrájának sajátosságait mutatja, még ha a dunántúli vonaldíszes kerámia sajátos jegyeitől erősen el is tér. Ennek az ásatásnak a során megismert anyag tette lehetővé, hogy felmérjük az Alföld keleti és középső területén a múzeumokban levő, eddig pontosabban egyik kultúrához sem köthető leletanyagot, amelyet alföldi vonaldíszes kerámia néven vezettünk be az irodalomba. Az eddigi lelőhelyi adatok alapján biztosra vehető, hogy az alföldi vonaldíszes kerámia igen nagy területre kiterjed, határát északon a hegyek lába, délen a Körösök vidéke, nyugaton a Duna—Tiszaköz homokvonulata határolja, de súlypontja Szolnok, Hajdú, Szabolcs megyékre, valamint Borsod és Heves déli területére esik. Az eddig felgyűjtött, sűrű településre utaló anyag (46 lelőhely) azt mutatja, hogy elterjedési területének északi részén a bükki kultúra anyagával, középső és déli területén a tiszai kulturáéval keverten fordul elő, ami kétségtelenül a területileg különálló bükki és tiszai kultúra egyidejűsége mellett bizonyít. Az Alföld keleti részén két neolitvégi csoport mutatható ki. Az egyik Debrecen környékén, ahol a vonaldíszes kerámia még jobban jellegét veszítő változatban jelenik meg, egy festett kerámiai csoporttal, amelyet a sávos, vörös festés jellemez és a debrecen-tócóvölgyi anyag képvisel legjellegzetesebben.

14 Áz Alföld keleti szélén jelentkező másik csoport Herpály körül csoportosul. Ezt már Tompa Ferenc felismerte és az akkor rendelkezésre álló leletanyag és megfigyelési adatok mellett igen élesen körvonalazott.

1

5 Nem kívánjuk a herpályi, neolitvégi, a rézkorba átmenő csoport monográfiáját adni, mert erre B. Kutzián Ida a Berettyószentmártonban végzett tervásatásainak feldolgozása kapcsán vállalkozott.

1

6 Ugyanakkor a nagy herpályi lelőhelyből kiragadott kicsiny felületek nem is engedik ezt meg számunkra. Csupán a feltárt felületek függőleges stratigráfiájának és anyagának közreadásával kívánjuk elősegíteni a herpályi csoport teljességét felölelő feldolgozást. Tompa Ferenc a kultúra ismertetőjegyeiben a csövestalpú edények sokaságát és típusban való gazdagságát hangsúlyozta, amelyet helyi színezetnek tartott, a szegletes szájú edények, a tálak és a festett kerámia mellett.

1

7 Sem a Déri 1

4 Zoltai L., DJ 1927. 47, 9-11. kép. 1

5 Az irodalmat lásd a 33. jegyzetben. 1

6 Berettyószentmártonban 1954—1955-ben végzett ásatások anyagát B. Kutzián Ida dolgozza fel Kalicz Nándorral, felvéve benne a teljes herpályi kultúra anyagát nagyobb monográfiában. 1

7 Tompa, F., Die Bandkeramik . . . 42.