Folia archeologica 8.

Korek József — Patay Pál: A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése

A Herpályi-halom kőkorvégi és rézkori települése A „Herpályi-halom" mint őskori lelőhely már régóta ismert. A szakirodalomban is többször történt hivatkozás rá, mint olyan települési helyre, amely az újabb kőkor végének és a rézkornak egymáshoz való viszonyára vonatkozólag szolgáltat stratigráfiát. Az első ásatásokat a lelőhelyen a debreceni múzeum egykori igazgatója, Zoltai Lajos végezte 1921. szeptember 5 — 10 majd 1922. április 2—9 és október 18—24 közötti időben (utolsó alkalommal Sőregi János közreműködésével).

1 Ezekről az ásatásokról csak a debreceni múzeum jelentései, valamint Zoltai Lajosnak Déri Frigyeshez, az ásatások anyagi támogatójához intézett 1921. nov. 2-i keletű levele adnak szűkszavú felvilágosítást. Ezekből tudjuk, hogy az első alkalommal a domb déli lejtőjén egy 26 m hosszú, 2 m széles és átlagosan 1,80 m mély kutatóárkot, valamint két 6—6 m

2 területű, 3,60 m mély próbagödröt tártak fel. (Utóbbiak a mélységükből következtetve a domb teteje felé lehettek.) A második alkalommal a domb tetején Ny—K irányban ástak egy 7 m hosszú és 3,5 m mély, a déli lejtőn pedig egy 10 m hosszú, 1 m mély kutatóárkot. Utoljára ugyancsak a déli lejtőn, az előzőleg ásottra merőlegesen húztak egy 10 m-es árkot. Zoltai megállapította, hogy a domb „rétegzetes" felépítésű, neolit és bronzkori eredetű (a bronzkori leleteket tévesen a bronzkor „kezdődő" szakaszába tartozóknak vélte). Az alsóbb rétegekre jellemzőnek a „talpcsöves edényeket", a felsőbbekre a „szép volutás díszítésűeket" (bronzkoriakat) találta. A leletek között megemlít szarvasagancsból és másféle csontból készült számos kalapácsot, fejszét, lyukasztót, simítót, árat, vésőt, tőrt, kapát, amulettet vagy ékszert, 2 kővésőt, több simító-, őrlő- és törőkövet, 1 kis görbe réz (?) késpengét és 2 kis réz (?) karikát, végül egy 9 g súlyú arany spirális csövecskét, majd a későbbi ásatásokból származó ismét számos csonteszközt, ép és töredékes edényt, néhány kőtárgyat, anélkül azonban, hogy mindezeket csak megközelítőleg is leírná.

2 1927-ben a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Márton Lajos és Tompa Ferenc, Louis C. G. Clarke, a Cambridge-i Egyetem Múzeuma kurátorának jelenlétében végzett ásatást a lelőhelyen. Hogy ez mekkora munkát vett igénybe 1 Zoltai ásatásait Tompa tévesen mint 1925-ben végrehajtottakat említi. Tompa F. Die Bandkeramik in Ungarn. AH 5 — 6 (Bp. 1929) 16. 2 A debreceni Déri Múzeum irattára 185/1921. sz. 7. old.; 31/1922. sz. 9. old.; 34/1923. sz. 11. old.; végül Zoltai hivatkozott levele.