Folia archeologica 8.

Mihalik Sándor: Pivirotti kőedénygyára

Pivirotti kőedénygyára 193 Ezek, a most előbukkant tányérok az első kétségtelen igazolói a Pivirottiféle gyárnak, hiteles tárgyi emlékei a kassai kőedényt életre keltő, olasz származású nagy mester rangos művészetének, nagy tudásának. IV. Az a tény, hogy már az első kassai kőedénygyár jó megalapozottsággal indult és olyan művészi termékeket kezdett gyártani, amelyekről a holicsi gyár is csak elismeréssel tudott nyilatkozni, kétségtelenül igazolja, hogy Pivirotti alapos képzettségű, rendkívüli adottságokkal megáldott keramikus volt. A gyárat alapító kereskedők és polgárok sorában egy kerámiai szakértő sem volt. Minden teher, munka, szakmai probléma — mint üzemvezető igazgatóra — teljességgel reá nehezedett és azok megoldása az ő feladata volt. Mikor azután önállósította magát és saját gyárat alapított, annak gyors fellendülése, egy évi működés után már félszáz tételben felsorakoztatható termékei nemcsak négy évtizedes alkotómunkásságának ragyogó kivirágzásáról adnak számot. Nem más ez, mint pompás alkotásokba teljesedett vallomása egy olyan embernek, aki az országért, népéért, új hazájáért felelősséget érez. Mindezekben érzi részességét, építő munkásságának eredményét és maradandóságát ; élete értelmének haszonnal való beleépítését, beleötvöződöttségét a közösség kultúrájába. Pivirottinak a debreceni vásárra kiadott röplapján feltüntetett gyártmányi listája az ismeretlenségből egyszerre nemcsak az elképzelhetőség határára hozta ezt az üzemet, hanem azon túlmenőleg az akkori ország kerámiai termelésének számottevő, jelentékeny gyárává emeli. Ezt a kassai gyárat, amelyről mind ez ideig csak sejtettük, hogy tényleg volt és működött, de ennél többet nem tudtunk róla. De nemcsak Pivirottiról és gyárának történetéről voltunk teljes tájékozatlanságban, hanem gyártmányai sorából sem ismertünk egyetlen hiteles darabot sem. Debrecenben most végre előbukkantak az első, kétségtelenül bizonyítható és igazolható első termékek (XXXIX. t.) Szerény pár darab, éppen ezért túlzás volna Pivirotti egykori művészetét ezekkel máris lemérni s rangsorolni. A hatkarélyos tányérok tökéletes és nemes formája a XIV. Lajos idejében a francia ötvösök által kiérlelt ezüsttányérokra emlékeztetnek. Arra a fémműves kultúrára, amelyből a francia kerámiai gyárakon kívül a holicsi fajánszgyár is több formát kölcsönzött, de ezenkívül a bécsi és számos egyéb európai porcelángyár termékeire is nemes ösztönzéssel hatott. Itt, Pivirotti tányérjait szemlélve, a művészettörténet egyik olyan esetét és láncszemét látjuk, amikor egy-egy művész, egymástól független korokban és időben, a klasszikus művészet századokon át élő, örök formáival találkozik. E debreceni tányérok matéria összetétele, formálása, égetése, máza, művészi hatása — mind tökéletes. Kitűnő bizonyítékai annak, hogy Pivirotti hosszú, eredményes élet munkálatai során a kőedénygyártás minden ágában elért a tökéletességig. E képességek birtokában és ilyen munkateljesítmények között — a kassai első kőedénygyár versenyét bírva — Pivirotti jól megtalálta számítását. Jól prosperáló és virágzó gyára meghozta jutalmát. 1825 végén vagy 1826 elején azonban zavarok támadnak, mert a kőedénygyártásnak ez a fáradhatatlan munkása elhunyt. 13 Folia Arch. VIII.