Folia archeologica 8.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Widemann-metszetek után készült olajportrék

170 Cennerné Wilhelmb Gizella egy időben készültek, s festésmódjuk is több kéz munkájára vall. A festmények keletkezési idejének a XVII. század második felét kell elfogadnunk a metszetsorozat megjelenési évével, mint terminus post quemmel. A terminus ante quem meghatározása már nem ilyen egyszerű. Stüuskritikailag könnyű a XVII. század nagyobb számban képviselt sötét tónusú, jellegzetes piros, zöld és kék árnyalatokkal dolgozó képeit a sorozaton belül elválasztani a néhány XVIII. századi világos, élénk színárnyalatokkal dolgozó, aprólékos modellálású darabtól. Akad azonban olyan, XVII. századi stílusban készült kép is, melynek felirat szerinti portré alakja már a XVIII. században élt, bár tévesen korábbi évszám került a neve mellé. Az ábrázolt és az ábrázolás közötti kettős ellentmondást a restaurátori vizsgálat úgy tisztázta, hogy maguk a festmények a XVII. században készültek, a feliratokat azonban a XVIII. század folyamán megújították.

8 A feledésbe merült vagy olvashatatlan neveket azután a család közben megváltozott kapcsolatainak szellemében írták át. Az esetleges részleges lekopás vagy elmosódás és a későbbi utánírás indokolja a feliratokon található hibákat is. A Widemann-metszetek után készült daraboknál az átírás nem okozott különösebb zavart, csupán néhány helyen történt eltolódás évszámokban, vagy megváltoztatták az eredeti metszetbe írt jeligét. Személycsere mindössze egy van, a Mihály vajda portréjaként szereplő metszet után készült olajfestmény felirata Lippay Gáspár kincstári elnök nevét viseli. A többi, közvetlenül ki nem nyomozható előképre visszamenő darab ábrázoltjának meghatározása azonban nagy nehézségekbe került, amint arról a tanulmányunk végén közölt katalógus is tanúskodik. A feliratok többnyire pontatlanok, a név nem vág össze az évszámmal vagy az említett hivatallal, s elegendő valószínűsítő adat hiányában nem mindig sikerült feltevéseinket olyan szigorú pontossággal igazolni, ahogy az kívánatos lenne. Hozzájárult nehézségeinkhez még az is, hogy az erdélyi főurak arcképeinek esetében nem tudtunk olyan összehasonlító ikonográfiái anyagra támaszkodni, ami megkönnyítette volna az egyes portrék biztos meghatározását. A sorozat arcképeinek hitelességét vizsgálva tehát nem lehet az összes képekre egyértelmű, általános eredményt várni. Maguk a festmények három csoportra oszthatók : a Widemann után készült darabokra, a XVII. századi, de későbbi névvel ellátott portrékra és a XV—XVI. századi személyiségeket ábrázoló arcképekre. Vegyük először szemügyre a metszetsorozat után készült festményeket. A festők mintának vették ugyan a német metsző portréit, de nem mindig volt bennük elég mesterségbeli tudás előképeik visszaadására. Találkozunk azonban olyan esetekkel is, amikor a Widemann-lapok kevéssé egyénített, a magyar úr tipikus arcvonásait bemutató képmásait friss, jól összehangolt színezésű, életszerű transzponálásban látjuk viszont a vásznon. Példa erre Orossy György, Miskey István vagy Bossányi Gábor arcképe. A nem Widemann után készült festmények autenticitásra igényt tartó darabjai közül elsősorban ki kell rekesztenünk azokat, amelyeknél a kép keletkezési ideje és a feliratban szereplő személy kora között ellentmondás tapasztalható. Ilyen Kemény László gubernátor, Teleki I. Pál és I. József, a kancellár fiai, valamint Vay Ádám és Kornis Antal állítólagos olajportréja. Ez utóbbinál az a feltevésünk, 8 Devich Sándornak, a Szépművészeti Múzeum Restaurátori Osztálya vezetőjének és Kákay-Szabó György restaurátornak segítségükért ez úton mondok hálás köszönetet.