Folia archeologica 8.

Éri István: Adatok a kígyóspusztai csat értékeléséhez

146 Éri István véve — a Duna mentén, Apáti környékén keresi,

2

8 meglehetős valószínűséggel. A másik, 1355-ben kelt oklevél viszont két szegedi és két asszonyfalvi lakost említ, akik a megidézésükre küldött királyi embereket megölték.

2

9 Reizner ezt az Asszonyfalvát azzal az indokolással azonosítja Asszonyszállásával, hogy az oklevélben szereplő személyek Szegedre beköltözött, illetve a várossal szomszédos területen élő kunok lehetnek.

3

0 Mivel a szegedieknek a Kiskunság pusztán maradt falvainak legelőterületként való megszerzése iránti törekvésére már a XV. század elejéről vannak adataink, s miután ez a törekvés egyidejű a kunok nagyobb arányú Szegedre vándorlásával, Reizner feltevése helytállónak látszik, hiszen alig egy évszázad múlva Asszonyszállása is a szegediek birtokába kerül. Eszerint a kígyósi pusztán állott kun település első okleveles említését 1355-ből keltezhetjük. A XV. századi adatok azonban már arra mutatnak, hogy a falu korán elnéptelenedett. Az 1450-es évek végétől már a szegediek és a kunok közös legelője lett Asszonyszállás határa. Ez idő tájt Myser János szegedi bíró és Antal, benceszállási kun diák kaptak rá Mátyástól adománylevelet. Ezt azonban a király 1462-ben érvénytelenítette és a kun szállást az ottani kunok és a szegedi polgárok összessége közös használatába engedte, azzal a feltétellel, hogy jövőre e szálláson a kunok ne telepedhessenek meg, hanem a szegediekkel együtt csak mint pusztát használják.

3

1 Az elnéptelenedés tehát ettől az időtől kezdve bizonyos. Jele ennek az is, hogy amikor 1473-ban a már említett Majossa testvérek a halasi székhez tartozó, de egyben saját birtokaikat is képező környékbeli kun falvak pestis és éhség miatt megfogyott lakosságának pótlására szabad beköltözés engedélyezését kérik, Asszonyszállását már meg sem említik, csupán Fejértó, Kömpöc, Csólyos és Majsaszállása benépesítésére törekednek.

3

2 A XIV—XY. századi, meglehetősen gyér adatok alapján tehát joggal következtethetünk arra, hogy az asszonyszállási kun település nem lehetett hosszú életű. Sőt — az 1462-es oklevél adatait figyelembe véve — még azt is feltételezhetjük, hogy e területen nem is volt, legalábbis már a XY. század közepe tájt, állandó település, csupán az itt legeltető, vándorló kunok ideiglenes jellegű szállása. — E kérdés tisztázásánál azonban a puszta területéről előkerült középkori leletanyagot és a terepbejárás eredményeit is figyelembe kell vennünk. Kígyóspusztáról, közelebbről a „Templomhegy"-ről 1899 januárjában egy vaskulcsot és egy sarlót vittek be a szegedi múzeumba.

3

3 Egy másik adat szerint az itteni falu templomának alapfalait 1900-ban állítólag fel is tárták.

34 A szegedi Móra Ferenc múzeumban a bekerült két tárgy közül ma már csak a kulcs van meg.

3

5 60 mm hosszií, sima tollú kulcs, amelynek töredékesen megmaradt feje egyszerű, gótikus, egyik sarkával a kulcs szárához csatlakozó rombusz alakú. 2

8 Csánky D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Bp. 1894) 31. 193. 2

9 Anjou-kori Okmánytár VI. 383. 3

0 Reizner J., i. m. I. 64 — 65. 3

1 Gyárfás I., i. m. III. 275. 3

2 Uo. III. 297. 3

3 Tömörkény /., MKÉ 7 (1913) 243. 34 Myy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. i. m. I. 87. 3

5 Lelt. sz. 1/1899.