Folia archeologica 8.

B. Mikes Katalin: A szob-kolibai X—XI. századi temető

A szob

—kolibai X

—XI. századi temető 125 sírokat. És nagy valószínűséggel ide sorolhatjuk a 19. sírt, ezüstözött bronz gyűrűje alapján, amelynek megfelelőit csak a 14. és 24. számú sírokban találjuk meg. Valószínűleg magyar volt a 40. sírban fekvő férfi is, mert tiszta szláv temetőkben a férfisírok ebben a korban már általában melléklet nélküliek, míg a tiszta magyar temetőkben különösen a köves gyűrűknek férfi sírokban való előkerülése gyakori jelenség. Látjuk tehát az eddigiekből, hogy ebben a temetőben a szlávoknak a magyarokkal való keveredése elég későn és kismértékben történt meg, ennek oka a temető, helyesebben a hozzátartozó telep földrajzilag elszigetelt helyzetéből magyarázható. A dunai átkelő fölötti első lejtőn magyar temetőt találunk, az ún. szobkiserdei-dűlőit. Ebben a temetőben lovas sír mellett, fegyvermellékleteseket is találunk. Korára vonatkozóan kiindulópontként szolgálhat az előkerült Ugo di Provenza(926—945) érem. Ugyancsak magyarokat találunk az Ipoly menti országút mellett, nem messze Oregdamásdi patak torkolatától. Ez a temető későbbinek látszik ; sem lovas, sem fegyveres temetkezésnek eddig nincs nyoma, de nincsenek meg a szláv temetőkre jellemző S-végű hajkarikák sem, hanem csak sima hajkarikákat és magyar jellegű vereteket találunk benne. A harmadik Szob környéki lelőhely a szob — vendelini, ez lehetett a legnagyobb település, ugyanis földrajzilag is a földművelésre legalkalmasabb helyen fekszik. Korára és etnikumára vonatkozóan Török Gyula végzett kutatásokat.

4

3 A szob—kolibai temető, mint már fentebb említettük, a X. század végétől a XI. század végéig lehetett használatbán. Bár a hozzávetőleges adatok szerint kb. 300 sírt bolygattak meg, illetve tártak fel, mégis egy kis falu temetőjének kell tekinteni, mivel 4 — 5 generáción keresztül használatban 4

3 Török Gyulának ebben a kötetben levő cikkében, vö.