Folia archeologica 8.

László Gyula: A mártélyi avar szíjvégről

A mártélyi avar szíj végről Minél behatóbban foglalkozunk a bronzveretes avar övek jelentőségével annál több váratlan és megoldásra váró alapvető kérdés merül fel, s ezzel együt, számos részletkérdés vár feleletre. Ezek közül most egy részletkérdést ragadok ki. A Nemzeti Múzeumban őrzött mártélyi szíjvég

1 bonyolult mintájával több kutatónk foglalkozott, s legutóbb újabb magyarázatot olvashattunk a jelenet megfejtéséről. Az eddigi eredmények nem fogadhatók el, s ezért a következőkben két ponton kapcsolódom a kialakult vitába. Közlöm a szíjvég gondos megtisztítása után készült fényképeket (XXIV. t.) s az eredetiről készült elemző rajzot (29. ábra). Az eddigi megfejtések eredménytelenségének egyik oka ugyanis az volt, hogy a szíjvég mintáit részben takaró rozsdaréteg lehetetlenné tette a rajz pontos leírását. Ezenkívül néhány megjegyzést fűzök a mártélyi szíjvéggel kapcsolatban az avar bronzöntés mesterségének történetéhez. Az alábbiakban csupán a szíj vég jelenetével foglalkozom, nem térek ki a hátlap, a környezet stb. tárgyalására, mert ez — jelen esetben — nem segítene a rajz kibogozásában. Elöljáróban ismerjük meg az eddigi véleményeket. Hampel József több ízben leírta a szíjvéget.

2 Felismerte, hogy a griffesindás jellegű bronzöntvényekben szkíta örökség bukkan fel és a mártélyi szíjvéget is ehhez a hagyományhoz kapcsolta. Ábrázolásáról megjegyezte, hogy rajzában szarvas, oroszlán (?) s alattuk egy ember alakját ismeri fel, alul pedig a jelenetet egyenes vonal vágja el. E vonal alatti felületet nézete szerint a felső jelenet értelmetlen ismétlése tölti ki. Agancsos szarvasfejet, emberi lábat, két másik emberinek látszó végtagot ismer itt fel, amelyek kézhez vagy lábhoz hasonlítanak, közülük egyik a szarvas testéhez tartozik. A szíjvég csuklós, köpűs szíj lemezén guggoló griffalakot lát. Fettich Nándor kiszélesítette Hampel felismerését.

3 Összegyűjtötte s magyarázta az avar bronzöntés szkíta és hellenisztikus—perzsa örökségét.Fettich a felújuló barbár-antik művészet körében értelmezi a mártélyi szíjvég ábrázolását is. Ezenkívül is becses megfigyeléseket tesz a jelenet szerkesztéséről, különbséget téve a régebben beidegzett, biztos rajzú szkíta örökség és a frissen átvett hellenisztikus—perzsa képformák között. „Eredeti barbár kompozícióról több oknál fogva nem lehet szó. Ennek a nomád művészetnek azon a fokán, melyet 1 Leltári sz. : 95 — 1891. A lelet egészéről jó fénykép látható : Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21 (Bp. 1937) X. t. 2 Arch. Ért. 12 (1892) 416 ; Alterthümer des fr. Mittelalters in Ungarn I. (Braunschweig 1905) 271, 617-618 ; II. 107 ; III. 85. t. 7-7a. 3 Fettich N., i. m. 22 — 23.