Folia archeologica 7.

Lenkei Mária: Három későrómai, ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban

Három későrómai ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeum 1908-ban három ezüsttálat vásárolt meg.

1 A leltárkönyv szerint Wasa Kovacsevics adta el ezeket a sabáci javadalomból (akkor Szerbia, ma Jugoszlávia) 2350 koronáért. Az eladó bevallása szerint földmunkánál kerültek elő a Vukodzaia folyó Szávába torkolásánál. Hampel József, aki az 1908-as Múzeumi Jelentésben foglalkozik a tálakkal, azt állítja, hogy a vétel régiségkereskedelem útján történt s a tálak már Bécsben is megfordultak.

2 A két adat nem zárja ki egymást, mert elképzelhető, hogy Kovacsevicsnek nem sikerült a bécsi régiségkereskedőkkel megegyezésre jutnia, s így ajánlotta fel a tálakat a Magyar Nemzeti Múzeumnak megvételre. Az a tény, hogy tálak vétel útján kerültek a Múzeumba, megengedi azt a feltételezést, hogy más is volt mellettük, esetleg érmék, hiszen ezek majdnem minden nagyobb kincslelet kísérői. Mivel tehát származásuk bizonytalan, összetartozásuk ellen is merülhet fel kétely. A feldolgozás egyetlen lehetősége az, ha egyenként határozzuk meg a tálak korát, esetleg eredetét s úgy alkotjuk meg véleményünket a leletről. A három tál közül a cikkelyes tálat (XXIII. tábla) lemezből kalapálták, majd famintán átesztergálták. Átmérője 41,5 cm közepét 10 cm átmérőjű körlap díszíti, amely három rombusból hatszöget képez, így egy kocka látszati rajzát adja. A rombusoknak kettős hornyolású kerete van, amely a három közös oldalnál kettősen fut egymás mellett. Ezt vésték, majd trasszirozták (karcolták). A rombusokban különböző díszítések helyezkednek el. Az egyik közepén egy 23 szirmú forgás irányban elhajlított rozetta van, a kihagyott két szélső részen leveles indadísz tölti ki a helyet. A következőben négy átlós vésést látunk, melynek végei kettéágaznak, majd spirálban végződnek, az átlók közeiben hegyes végükkel kifelé mutató cseppformák, a két szabadon maradt sarokban ugyanolyan leveles indadísz van, mint az előzőben. A harmadik rombus közepe szintén átlós beosztású, végeik szívformában végződnek, közeikben a cseppek ugyanolyan elrendezésben, mint az előzőben s a szabadon maradt részeket is leveles indadísz tölti ki. A hatszög oldalai és az esztergált kör közötti körszeletekben levelekkel díszített hullámvonalas indadísz van. A tálat még 14, kifelé szélesedő homorú cikkely díszíti, amelyeknek oldalai élekben találkoznak. Az egyes cikkelyeket utólag hántolóval átsimították. Ezek a tál széle felé körívben záródnak. Két félkörív és a tál széle közti kis felületeken (számszerint 14) különféle díszíté1 Lelt. sz. 71/1908, 1—3. — Itt köszönöm meg B. Bónis Évának, Barkóczi Lászlónak és Radnóti Aladárnak támogatásukat. 2 Jelentés a MNM 1908. évi állapotáról. 42. 7 Folia Arch. VII.