Folia archeologica 7.

R. Alföldi Mária: Providentia Augusti

Providentia Aiigusti 95 élettartama mutatja, ez a célkitűzés jelentősebb lehetett, mint a Diocletianusféle.

4

7 Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az általános határvédelmi intézkedések, ahogyan az érmeken tükröződnek, időben összeesnek a consistorium végleges megszervezésének időpontjával s ezzel a katonai főhatóság kérdésének hosszú időre szóló megoldásával.

4

8 Ügy látszik tehát, hogy Mommsen azon nézete

4

9 még mindig rendkívül meggondolandó, amely szerint a határvédelem IV. századi rendezése Diocietianus és Konstantin közös alkotása. Ezt a nézetet a fentiek alapján a következőkben módosíthatjuk. A tetrarchia megszervezésének közigazgatási része nagyjában Diocietianus műve, a határokon pedig a katonai helyzet által megkívánt kisebb-nagyobb átépítések, erődítések, ellenerődépítkezések fűződnek az ő működéséhez. A már kialakult és továbbfejlesztett közigazgatási rendszer birtokában azonban Konstatin — galliai tapasztalataira támaszkodva — akkor, amikor az egész birodalom a kezébe kerül, a consistorium végleges kialakításával együtt a határok átfogó újjászervezését is elvégzi,

5

0 a vele járó új építkezésekkel, tatarozásokkal és szervező intézkedésekkel együtt. E hátlapok természetesén a legteljesebb defenzívát jelentik, a riparienses védelmét addig, amíg a szorongatott helyre a comitatenses serege megérkezik. A Providentia Augusti táborépítkezés és határerődítés-formában való jelentkezése az adott pillanatban a császár legnagyobb adományát jelenti a limesmenti lakosságnak és a katonaságnak : a határ lehetőleg nagyobb megszilárdítását az állandóan fenyegető támadásokkal szemben. Éppen a kibocsátványok nagy száma mutatja a kifejezett célzatosságot és bizonyos, hogy az érdekelt határmenti népesség is így, a császári gondoskodás megnyilvánulásaként fogta fel a nagyarányú limes-építkezéseket. A határerődítés Providentia-értelemben való felfogása különben mindössze egy lépés a Gallienus-kori Mercurius-képzettől. A legjobban pedig e veretsorozat ilyetén értelmezését az adott 324—28 közötti időben az erősíti meg, hogy a sorozat éppen az aldunai limesépítkezések egyik legnevezetesebb Konstantin-kori erődje tető alá hozásának megünnepléséig helyen jelentkezik a később általános Providentia-körirattal, a közeli Heraeleiában. A PROVIDENTIAE CAESS ekkor még egy helyen jelentkezik, Nicomediában, azonban az ott szokásos Iuppiter Conservator-ábrázolással. (Kat. Oerin : Nicomedia, Licinius iun. 2.) Világosan látszik tehát, hogy a veretnek a fenti értelemben csakis Heraeleiában és ott is rövid ideig volt ekkor jelentősége : mintegy Licinius udvariassági gesztusa ez Constantinus nagyszabású limeserődítő elképzelései iránt. Ez a példa egyúttal jól mutatja azt is, hogy az éremképék milyen érzékenyen reagálnak minden felmerülő aktuális problémára. " Igen jellemző erre vonatkozóan Zosimos II, 34. helye, ahol ő az új határvédelmi rendszert merőben Konstantin munkájának tulajdonítja. 4

8 Vö. E. Stein : Geschichte d. spätröm. Reiches I. 1928, 183 skk. Analóg eset a magister officiorum keletkezése, uo. 172. A vélemények az utolsó évtizedek kutatásában rendkívül eltérőek; vö. a korábbiak összefoglalásával CMH I, 1911, 211. — /?. Grosse : Röm. Millitärschichte, 1920, 59. N. H. Baynes : JRS XV, 1925, 204. - H. D. M. Parker JRS XXIII, 1933 177. 180. 4

9 Idézi N. H. Baynes: i. h. 5

0 Konstantin erődépítő tevékenysége különösen jól megfogható a IV. század harmadik évtizedében az aldunai fronton, amely akkor kétségtelenül a legjobban veszélyeztetett volt ; a legújabb román régészeti kutatás az utolsó harminc év folyamán több, Konstantin alatt épített, illetve felújított tábort kutatott át, ilyen Capidava (Gr. Florescu : Fouilles et recherches archéologiques à Capidava, Dacia II1-IV, 1927 - 32, 483 skk.), Sucidava, (D. Tudor: Recherches à Sucidava I. Dacia V-VI, 1935-36, 387 skk. II. Dacia VII —VII], 1937 - 40, 359 skk.) Adamklissi (vö. fent 46. j.), Drubeta (A. Barcaçila : Drubeta. Bucureçti 1938, 20 skk.), Dinogetia, (Ch. Stefan : Dinogetia. Dacia VII —VIII. 1937 - 40, 401 skk.). Vö. Nagy L. : i. m. 93 skk. — Barkóczi L. : Intercisa I, Budapest 1954, 34 sk.