Folia archeologica 7.
R. Alföldi Mária: Providentia Augusti
92 R. Alföldi Mária A markomann-szarmata háborúk közepette egy alkalmi vereten megint új színezetben jelenik meg a Providentia Augusti fogalma. Marcus Aurelius egy sestertiusán IMP VI COS III évszámmal (172 dec.-173 dec.) a szokásos adlocutios típussal találkozunk abban a formában, hogy Marcus mellett ott áll az ifjú Commodus is és apja úgylátszik, bemutatja őt azemelvényelőtt felsorakozott katonáknak. 3 2 Commodus ekkor még nem társuralkodója apjának, azonban ez az év az ő első győzelmi címének, a Germanicus-nak éve. 3 3 A Providentia Augusti itt tehát arra a tényre vonatkozik, hogy Marcus bevonta fiát a birodalom érdekében a markomann-szarmata háborúk küzdelmeibe s ezzel együtt bevezeti a hadvezetésbe is. Hogy a Providentia-képek mennyire változatosak s mennyire alkalmazkodnak a császári politika pillanatnyi felfogásához és jelentkező szükségleteihez, világosan mutatja a III. század elején a Providentia alimentáris vonatkozásainak hangsúlyozása. A III. század derekától kezdve azonban, a gazdasági összeroppanás határán, a szinte megoldhatatlan katonai kérdések felvetődése idején ezek az éremköriratok már csak a katonaságnak szólnak elsősorban, mint ahogyan néhány évtizeddel korábban szinte kizárólag a fővárosi tömegekre appelláltak. Gallienus alatt a Providentia Augusti-t Mercurius alakjában ábrázolják, szokásos attribútumával, a szárnyas sapkával és saruval s a caduceus-szal, egyik kezében azonban intőén felemelve pénzeszacskót tart. 3 4 Ebben az időben tehát a császári gondoskodás maximuma az, ha a megígért vagy kötelezőleg kijáró összegekről a katonaság számára gondoskodás történik. Az itt vázolt fejlődés folyamán lassan elmosódik az isteni és a császári Providentia között korábban megvont éles határvonal. A császár istenítésével együtt az élő uralkodóra ruházzák rá az istenek egyes tulajdonságait is. Homályosan jelentkezik ez már az említett gortynai feliraton Tiberius korában, majd utal rá egy másik, sarmisegethusai felirat 3 5 a III. század elejéről Sept. Severus és Caracaíla nevére, mert mindkettőn a dedikáció »Numini ac (illetve et) providentiae aug. (illetve impp.)« szól. A III. század végéig ez a fejlődés lezárul. A Providentia-istennő. azon tulajdonságát, amelyet a szövegekben »mundus Providentia regatur« szavakkal jellemeznek, 3 6 az éremképeken pedig a globus irányításával fejeznek ki, mindenestül az uralkodó császárra ruházzák, amikor 290-ben a következő módon aposztrofálják Diocletianust : 3 7 »Providentissim [o J /principi, rector fi ]/ orbis ac dominfo] /fun [d Jatori pacis/ aeternae /Diocletiano p. f./ invicto aug., pont. /max, ger. max. pers./ max. trib. pot. VII. /cos IIII patri pat./ procos. Sept. /[Valenjtio v. p. p. pr./ [d. n. mque] eius d./ [d]. A IV. század elejére tehát a Providentia Augusti az egyetlen hatalom égen és földön, amely a birodalommal törődik. Bár az emberek képzelete időközben isteni magasságokba emelte, ez a tőrődés a közben kialakult súlyos gazdasági, társadalmi és politikai helyzetben kizárólag a pillanatszülte szükségszerűségnek engedhet. Hátra van még a táborkapu, mint éremkép származásának vizsgálata. Ez a Konstantin-kori kisbronzokhoz hasonló formában már néhány évtizeddel 3 2 BMC Imp. IV, Marcus Aurelius 1425 sk. Vö. ugyanott CXXXVIII. ebben az értei mezésben. 3 3 M. Bernhart : Hdb. d. Münzkunde d. röm. Kaiserzeit 1926, 289. 3 4 RIC V, 1927, Gallienus 653. Eza típus még Aurelianus korában is szerepel : Coh. 2185. 3 5 CIL III 1439. 3 6 Quint. 7, 2. 3 7 Augusta Vindelicoruœ, (Raetia) CIL 111 5810.
