Folia archeologica 7.

Sz. Burger Alice: A pomázi római sírkő

A pomázi sírkő 79 Valamennyin a felső lekerekített sarkú fülkében halotti lakomaábrázolás van. Az alsó, szögletesen bemélyített mezőben díszesen felszerszámozott lovat vezető férfialak áll. A két képes jelenetet keretnélküli feliratos rész köti össze. A lovasjelenet — véleményünk szerint — kiindulópontja a későbbieknek, éppen ezért kissé részletesebben szeretnénk itt erre kitérni. Valamennyien — két kivétellel

11 — a bal sarokban férfi áll. Az eddigi irodalomban általában »calo«-nak nevezett férfi fenti síremlékek között M. Aemilius Durisesén látható a legszebben. Fején sisak, lábain lábvért, egyébként ruhátlan. Valószínű, hogy festés pótolta vagy jelezte egyéb öltözetét. Jobbjával az előtte nyugodtan álló, díszesen felszerszámozott, hosszú ephippiummal takart ló kantárját fogja. Bal vállán lándzsát tart. Az igen gondosan kidolgozott ló bal mellső lábát felemeli. A farhámon és szügyelőn a szíjak találkozásánál díszes áttört mívű korongokat, szíjosztókat, csüngőket stb. vésett ki a kőfaragó. A díszes, oldalain opus interrasilével díszített nyeregtakaró hol hosszan, hol pedig rövidebben csüng alá. Ezeknél a jeleneteknél a nyereghez erősített lekerekített sarkú pajzsot mindig jelezték. A nyeregtakaró alatt érzékeltetik a nyerget.

1

2 Nézzük meg, hogy feliratuk szerint ezeket a síremlékeket kiknek állítják. Valamennyien alákból való lovaskatonák. L. Crispi f., Oluper Cergaepuri f., Romanus Atti f., équités és Oclatius Carvi f. signifer az ala Afrorum veterana-ból. Longinus Biarta Bisae f., M. Aemilius Durises équités az ala Sulpiciana-bó\. F. Flavius Bassus Mucalae f., M. Sacrilus Securi f., C. Iulius Adari f., équités az ala Noricorum-bó\. Ide soroljuk még a következőket : Dom . . . eq. az ala Moesica felix torquata-ból (Asciburgium = Asberg), Silius Attonis f. eq. az ala Gallorum Picentiana-ból, (Divenheim). Muranus eq., az ala /. Flavia-ból, (Aqua Mattiacorum = Wiesbaden). Silvanus Laupi f. eq. az ala Vocontiorumból, (Col. Ulpia Traiana = Vetera). A nem kölni lelőhelyű sírkövek beosztásukban, felfogásukban egyeznek a kölniekkel, lovasábrázolásuk azonban már eltér ezektől. Az asbergi és a veterai sírköveken a »calo« már jobboldalt áll, a lószerszámok kevésbé díszesek, a nyeregtakaró rövid. A nyereghez erősített pajzs szegletes sarkú. A wiesbadeni sírkövön a »calo« baloldalt áll, a nyerget csak jelzik, a pajzsot nem tüntetik fel. A majdnem azonos ábrázolásokon belül, lelőhelyek szerint is két csoport mutatható ki. 1. : A kölni, majdnem azonos lelőhelyű műhelyé,

1

3 2. : az egyéb Rajnamenti sírköveké. Hogy állást tudjunk foglalni kormeghatározás, stílus és műhelyek, valamint az egymásra hatások tekintetében nézzük meg a sírköveken feltüntetett alák-ra vonatkozó adatokat. Ala Afrorum Veterana a 78-ból származó alsógermániai diplomán szerepel először. A II. sz. folyamán kivonják Germania inferiorból. Kraft lehetségesnek tartja, hogy az ala N

oricorummâ\ és Sulpiáaval együtt már 70 előtt a Rajnánál volt. Különböző időben, balkáni CIL XIII 8311. — E. Esperandieu : i. m. VIII. 6463 sz. - E. Klinkenberg: i. m. 95 32 sz. - E. G erster : i. m. 119. - K- Kraft : i. m. 159, 592 sz. CIL XIII 8312. - E. Klinkenberg : i. m. 95, 33. - E. Gersten: i. m. 119.-KKraft : i. m. 159, 591 sz. 1

1 CIL XIII 6277. — E. Esperandieu : i. m. VII. 5838 sz. - E. G erster : i. m. 77. K. Kraft : i. m. 157 ; 521 sz. CIL XIII 8592. - E. Esperandieu : i. m. IX. 6603 sz. 1

2 A lószerszámokat Barkóczi László rekonstrukciója alapján képzeljük el : Arch. Ért. (1946—48) 174, 4 k ; 175, 5 k. — J. Werner : Opus interrasile an römischem Pferdegeschirr des I. Jahrhunderts. Festschrift für R. Egger I. (Klagenfurt 1952) 423. 1

3 Köln-Gereonstrasse, a CIL XIII 8304 és 8305 egy telken.