Folia archeologica 7.
Patay Pál: Szkíta leletek a nógrádi dombvidéken
70 Patav Pál tes—Vekerzug, 2 7 Hetény (Chotin) 2 8. A penci kard mégis több tekintetben egyedülálló. Már a 63,5 cm hossza is felülmúlja az összes többi ismert darabot ; éppen a nagysága alapján tőrnek nevezni nehezen lehetne. Még leginkább megközelítik a Muhi—Korcsmadomb 10/a), sírjából való (33,5 cm), 2 9 a gyöngyösi (kb. 36 cm), 3 0 a benczurfalvai (40 cm) és a szentes—vekerzúgi temető 120. sírjából való (39,5 cm) 3 1 példányok. Mindamellett legfigyelemreméltóbb a penci kardon a markolat kiképzése. Ennek madárfej alakú végződésére csak egy példát ismerünk, az előbb említett szentes—vekerzúgi példányt, azonban utóbbin ezt csontból kidolgozva találjuk. A penci kard kereszttagjának alakja is lényegesen eltér a tőröknél szokásos szívalaktól. A vas pengének bronz kereszttaggal való szerelése viszont szintén ismert ; a miriszlói tőrön is ezt találjuk. 3 2 Ugyancsak ismert a szkíta tőrök lapos markolatnyújtványának csontlemezzel való borítása (Muhi—Korcsmadomb 10ja), sír, Szentes—Vekerzúg 76., 120. sír. — a falemez borítás ugyancsak feltételezhető). A penci kardon is látható madárfej, amint tudjuk, a szkíta állatstílus egyik jellegzetes mintája. Ünos-úntalan talákozunk vele, térkitöltő szerepben (pl. Garcsinovó), 3 3 egyes kompozíciók részleteiként (Komárom megyei 3 4 és hetényi 3 5 »tegezdísz«), vagy néhány esetben önálló díszítményként (Szurdokpüspöki, 3 6 Hetény, 3 7 Penc). A mi kardunkon a madárfej alakja ugyan erősen eltorzult, de azokat a részeket, amelyeket általában ki szoktak hangsúlyozni, a kidülledő szemet, a viaszhártyát és a kampós csőrt, itt is jól érzékeltették. Különösen a garcsinovói préselőmintán, az állatalakok lábai között, úgyszintén a griff bóbitáján látható madárfejek részletei szolgáltatnak jó párhuzamokat. Az előbbiek szeme is kidomborodó, keretezett, megközelítően mandula alakú, míg a viaszhártya minden esetben zsinórszerűen kiképzett, ami erősen hasonlít a penci kard madárfején levő kidolgozásához. A csőrnek eltúlzott, szinte teljes kört képező alakja feltűnően egyezik a penci és a szentes—vekerzúgi markolatvégeken, annak ellenére, hogy más-más nyersanyagból készültek. E két fegyver markolatának kiképzése azonos elgondolás eredménye. A közöttük fennálló alakbeli eltérések jelentős része a nyersanyag különbözőségére is visszavezethető. Mindkettő a Kárpát-medence szkíta művészetének jelentősebb darabjai közé tartozik. Abban, hogy a fenti két esetben a csőr karikát alkot, nem tudom, nem kell-e gyakorlati rendeltetést sejtenünk, vagyis azt, hogy abba szíjat vagy zsinórt fűztek. A penci kard kereszttagját illetően, annak csak egyes részletei engednek igen eltorzult madárfejre következtetni. A nógrádi dombvidék fent felsorolt leletei különben teljes mértékben beleilleszkednek a Kárpát-medence szkíta-kori anyagába. A kétélű pilinyi 2 7 M. Párducz : Acta Arch. Hung. 4 (1954) 7 t., 24. 8 t., 4stb. 2 8 M. Duiek : Skytske birituálne pohrebiäte v Chotíne na Slovensku. AR 5 (1953) 59. k. 2 9 Leszih A. : i. m. 3 t., 24. 3 0 Arch. Ért. 28 (1908) 45, 2 t., 5. 3 1 Párducz M. kéziratban levő tanulmánya. E tanulmányban foglaltak rendelkezésemre bocsátásáért, valamint egyéb, a jelen dolgozatom megjelenését előmozdító segítségéért ezúton fejezem ki hálás köszönetemet. 3 2 Roska M.: Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor (Kolozsvár 1942) 183. 221. k. 3 3 Fettich N. : A garcsinovói. . . 1 —41. 3 4 Uo. 9 t., 2. 3 5 M. Duëek : i. m. 76 k. 3 6 Ghillány É. : i. m. lt., 1. 3 7 M. Dusek : i. m. 78 k.
