Folia archeologica 7.

Fülep Ferenc: Tíz év

4 A múzeum dolgozóinak érdeklődési köre az anyagi kultúra történetének egyéb területére is kiterjedt, így pl. Mihalik Sándor feldolgozta a világhírű Szentpétery József ötvösmester életét és műremekeit ; a Történelmi Arcképcsarnok dolgozói számos ikonográfiái problémát, Fejős Imre a Magyar Nemzeti Múzeum épülete építéstörténetének néhány kérdését. A Történeti Múzeum munkáját a háború előtti állapotokhoz képest jellemzi a munka tervszerűsége, összehangoltsága az országos kutatási tervekkel, továbbá az intézmény gyűjtési körének egész tudományos kutatómunkájának kiszélesedése és kiterjesztése a XIX., sőt a XX. század anyagára és problémáira. Ezen a téren eddig keveset tettünk, azonban a Történeti Múzeumnak elsőrendű feladata gazdag anyag összegyűjtése, annak bemutatása céljából, hogy az utolsó tíz évben hogyan alakult át felszabadult országunk és népünk egész élete. A legközelebbi évek egyik legsürgetőbb feladata az e téren végrehajtandó anyaggyűjtési és kutatási munka módszereinek kidolgozása és az anyag felgyűjtése. A felszabadulás óta tökéletesen átalakult a múzeum népművelési munkája. A múzeum számos nagy kiállítást nyitott meg. Ezek sorából kimagaslik a több intézmény együttes munkájával 1948-ban elkészült centenáris kiállítás. Népünk kulturális éhségét bizonyítja, hogy közel egymillió ember kereste fel ezt a kiállítást. 1950-ben nyitotta meg a múzeum első nagy állandó kiállítását: »A Magyar föld népeinek őstörténete« címmel, niajd 1952-ben ennek folytatásaként »A magyar nép története a honfoglalástól 1848-ig« című kiállítását. Ezekkel a kiállításokkal bemutattuk hazánk és népünk történetét a legrégibb időktől egyelőre 1848-ig. Kiállításaink azonban döntő módon különböztek a felszabadulás előtti kiállításoktól. A múzeum felszabadulás előtti kiállításai egymás mellé felsorakoztatott tárgyak tömegéből állottak, melyek egy-egy kort statikusan ábrázoltak, míg a felszabadulás után megnyílt nagy kiállításainkban a történelmi materializmus módszereinek alkalmazásával fejlődésükben igyekeztünk az egyes korszakokat ábrázolni, úgy hogy látogatóink a kiállítást áttanulmányozva képet nyerjenek a termelő erők és termelési viszonyok fejlődéséről, meglássák a fejlődés rugóját, az osztályok harcát is. S ezeket a kiállításokat didaktikus, közérthető formában rendeztük meg, hogy érdekességükkel lebilincseljék a látogatókat. Kiállításainkat népünk megszerette, amit bizonyít az, hogy míg 1938-ban a múzeum látogatóinak száma kb. 40 000 főt tett ki, addig a felszabadulás óta a múzeumot több mint három millió ember tekintette meg, 1952-ben több, mint 400 000 tehát az 1938. évinek tízszerese. Ezek a számok is élénken bizonyítják a hazánkban lejátszódó kulturális forradalom eredményességét. A nagy állandó kiállítások mellett néhány jelentős időszaki kiállítást is meg kell említenünk, amelyeket egy-egy fontosabb évfordulóra készítettünk, mint pl. a Rákóczi szabadságharc 250. évfordulójára rendezett nagyszabású Rákóczi kiállítást (1953), a Nemzeti Múzeum 150 éves fennállásának jubileumára rendezett kiállítást (1952) és néhány nagyobb irodalmi kiállítást, melyeknek szintén helyet adtunk intézményünk falai között. A bevezetőben említettük, hogy a háború viharai nagy pusztítást okoztak raktárainkban. A múzeum egész tudományos munkásságának alapfeltétele volt tehát a háború után a raktárak rendezése, az anyag egyeztetése a leltárkönyvekkel, a leltározatlan anyag nyilvántartásbavétele, a hiányok megállapítása. Ezzel párhuzamosan folyt természetesen a megsérült anyag restaurálása és konzerválása is. Ez azért is sürgős feladatot jelentett, mivel a restaurálási és konzerválási munkát a felszabadulás előtt évtizedekig teljesen elhanyagolták