Folia archeologica 7.

Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez

A tiszai műveltség 27 A dunántúli vonaldíszes edények körében azonban ínég további hármaspárhuzamra is találunk példát : Bicskén 1934-ben a székesfehérvári múzeum ásatott olyan vonaldíszes lelőhelyen, ahol azzal egykorú tiszai festett keramika került elő.

1

7 A tiszai textilstílusnak hatása érvényesül ezenfelül több kaposvári vonaldíszes cserépen is,

1

8 de nem tagadható le a tiszai hatás Keszthely-Csórégödör edényein sem.

1

9 E leletek megítélésénél a békásmegyeri együttes előfordulás miatt, erőltetett dolog lenne arra hivatkozni, hogy a dunántúli vonaldíszes edényművesség oly hosszú életű volt, hogy előbb a bükkivel, s csak azután érintkezett a tiszaival. Ez a feltevés különben is csak akkor jöhetne szóba némely dunántúli megfigyelés magyarázataként, ha előbb már bebizonyított tény lenne a bükki-tiszai egymásutániság. A tiszai-bükki vonaldíszes párhuzam érthetővé teszi, hogy a háromszögletes arcábrázolás a vonaldíszes anyagban is előfordul. Jellemző példája ennek egy szőnyi cserép, (IV. t. 4.) mely a Magyar Nemzeti Múzeum raktárából került elő. Ennél a darabnál a háromszögletes arckiképzés ugyan világosan megmutatja a déli eredetet, de az arcformán kívül semmi olyan déli formajellegzetességet nem őrzött meg, amit innen vehetett volna át a bükki idólplasztika. Mielőtt azonban a Biikk-vidék anyagára rátérnék, vissza kell térnem az alföldi tiszai leletekhez. A Vinca felé mutató Szentes-környéki arcosedények megfelelője, a kökénydombi lakótelepek edényei között is fellelhető. A hódmezővásárhelyi múzeum őskori kiállítási termének bejárata mellett, egy hatalmas, 90 cm-es edény áll, melyben a sérülések ellenére is könnyen felismerhető lenne az »arcosedény«, ha a helyreállításkor a munkát elsietve, gipsszel be nem kenték volna a karcolt díszítésnek is egy részét. Mai állapotában az »M« alakú bemetszés csak gondos megfigyelés után fedezhető fel, a nyaknál, a szakaszonként ismétlődő díszítések között. A háromszögbe foglalt, kiemelkedő orral díszített arcábrázolásnak igen jó példáját találjuk az ún. kökénydombi oltáron.

2

0 Ennek a darabnak a térborító textildíszítése különben a kökénydombi II. Vénuszon is nagy szerepel játszik. Ezért is, de más okokból is, érthetetlennek találom a két Vénusznak mai kiegészítését és annak feltételezését, hogy ezeknek az ember alakú edényeknek ne lett volna fejük. E kérdés tisztázása érdekében némiképpen el fogok ugyan térni a tárgytól, felvetett főkérdésem érdekében azonban szükséges a tiszai idólplasztika és az idetartozó ember alakú edények helyes megítélése. A tiszai műveltség legjelentősebb és egyben legtöbbet mondó, emberalakot utánzó edénye a kökénydombi lakótelep ásatása során, 1942-ben került felszínre ; kevés különbséggel, egyszerre két példányban. Mindkét edényt maga az ásató, Banner János ismertette.

2

1 A leletek ma a Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum büszkeségei és a »Kökénydombi I., II. Vénusz« néven régészkörökben világszerte ismertek. (III. t. 1—2) A kökénydombi Vénuszok zsámolyszerű trónuson iilő női alakok. Részletes leírásuk a megtaláló közleménye után csak ismétlés volna ; alakjukat és 1

7 Tompa F. : i. m. 31. 1

8 Uo. 7 t., 7. 1

9 Dornyai B.—Csalog J.: Az újabbkőkori szalagdíszes agyagművesség emlékei a Balatoni Múzeumban. FA 5 (1945) 4. 2

0 Banner J. : Kökénvdombi kőkori oltár. A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai II. (Szeged 1942) 1 t. 2

1 Banner J. : A kökénvdombi Vénusz. DéSz 2 (1942) 3 skk.