Folia archeologica 7.

Fejős Imre: A Nemzeti Múzeum ábrázolásai

217 Hosszú vajúdás után a hetvenes évek végére a városrendezés megteremti a Múzeum körútat, a »pesti boulevard«-ot. Művelődési városrész kialakítására a kapitalizmus képtelen lévén, főúri paloták és a tőke székházától körülvéve láthatjuk a múzeumot Moreili Gusztáv fametszetein, illetve Rauscher előképein (LIII. t. 4.). Nyoma sincs már ezeken a régiek félszegségének és kezdetlegességének, de eltűnt azok naiv kedvessége és szabad lendülete is. Az eklekticizmusra esküdő korszak valamivel jobban tudta értékelni Pollack alkotását, az Építész Egyesület Than-portréja a mestert a múzeumot vázoló rajztáblával örökítette meg. A gyűjtemény alapításának centenáriumára a fiatal Beck Ö. Fülöppel érmet veretnek a fő-homlokzat képével, — rá négy évre viszont szárnyakkal akarták megbontani az épület harmóniáját. A századforduló meghozta a grafika modern megújulását, különben ez már a fénykép kora. Fotográfiák mutatják, hogy a múzeumból temették Jókait és Adyt, innen temette a nemzet Kossuthot. A csaknem nemzethalállal végződő fasiszta őrület pusztításáról film is készült. A fényképek tárgyalására, sajnos, nincs helyünk kitérni.

1

3 Néhány lelkes szakember munkássága nyomán igazi megértést és méltánylást Pollack, kora közösségi szellemében fogant műve a felszabadulás után kapott. Nemzeti architektúránk példamutató műemlékének a pusztulásból való megújulását és a múzeum lépcsőzete körül a márciusi ifjúság örököseit a szocialista realizmus útján járó művészetünk alkotásai tükröztetik. Egy-egy elpusztult műemlék egykorú hiteles ábrázolását forrásértéke miatt becsüljük. Kárpótlást keresünk bennük a romokon. A Nemzeti Múzeum teljes épségben tekint ránk, régi képein a jól ismert formák tűnnek elő, mégis a hajdani rajzolatokat forgatva a történetiség érzése fog el bennünket. Ugyanaz az építmény és mégis más. Más az arányok hangsúlya, a tér dinamikája, a megjelenítés hangulata és levegője. Persze sokat jelent a megváltozott környezet, ugyanannyit az egyes korok látásmódja, az a felfogás, amivel témájukhoz közeledtek. De a múzeumról készült művek java termése változatlanságában is új vonásokkal gazdagította az épület arculatát, egyre gyarapította jelentőségét. Ahogy ma ismerjük a Nemzeti Múzeumot, az több, mint közgyűjteményeink egyik szállása, több mint a hazai klasszicista építészet műremeke : a magyar művelődés jelképévé magasodott. Ennek a történeti folyamatnak munkálói és tükördarabjai a Nemzeti Múzeum ábrázolásainak hosszú sorozatai. Fejős Imre KATALÓGUS (Csak a legszükségesebb adatokat hozzuk, teljességre 1870-ig törekedtünk) 1. »A Nemzeti Gyűjtemények uj Tárházának a Hatvani utcza felé álló Homlokfala Pesten. Hild találta és rajzolta Pesten. Falka metszette Budán 1807.« Rézm. 22,6 : 35,7. Megj. »Museum Hungaricum Excelsis Regni Proceribus Et Inclytis Statibus Ac Ordinibus Exhibitum. Budae« s. a. — Uo. A földszint és emelet alaprajza Karacs Ferenc metszetében. — Pataky Dénes : A magyar rézmetszés története. Bp., 1951. 120. 9. — Tört. Képes. Repró. Rados — Zádor. A m. klasszicista építészet. Bp„ 1953. 15. 2. »Ung. National-Museum. Rauschman gez.« Rézm. az előbbi után. 11,4:8,7. Megj. »Kalender von Ofen und Pest für 1809. Von Rosier. Pest Hartleben.« A szövegből kitetszőleg (43.) a metsző is Rauschman volt. Pataky, 209. 2. Fó'v. Tört. Múz. — Szabó Ervin kvtár. 1

5 A korai fényképek közül megemlítjük Heidenhaus és Klösz Oy. felvételeit. (Tört. Képes.)