Folia archeologica 7.
Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia
A városlöili régi kerámia 207 szakadnak, véglegesen, mert ő maga is, 1849-ben, előbb Ferenc József, majd a Szentszék előtt lemondott püspökségéről. Többé vissza sem tért. 4 3 A grófi koronával és a Z. D. monogramal, illetőleg a Zichy címerrel jelzett porcelánok készítése, vagyis a városlődi Zichy-féle porcelángyártási időszak ezek szerint az 1845—1849 közötti évekre szorítkozik csupán. VI. Zichy Domokosnak Ausztriába való menekülésével együtt lezárul a városlődi kerámiagyártás történetének egyik fejezete is. Maga a gyár, — egy ideig állami felügyelet, majd ismeretlen tulajdonos birtokában és irányításával — tovább él, azonban főként kőedénygyártásra rendezkednek be. A gyár püspöki tulajdonba többé vissza nem kerül. 1851-ben az egykori birtoklás már nem áll fenn. A veszprémi püspökség ez évben ugyanis a veszprémi tiszttartóját utasítja, hogy »A herendi és városlődi porczellán gyárosokkal az uradalomtól nyert kétféle föld eránt« kössön szerződést az 1852, 1853 és 1854. évekre. Megszabják, hogy »a követses földet egy pozsonyi mérőért 13xr nézve, a kövér földnek pozsonyi mérőjét ismét 30 xr számítván, nehogy avval áljanak elő a fabricások, hogy az uradalom a gyárt nem pártolja«. 4 4 1852-től — egyes jelek szerint már 1849-től — 1866-ig Magyar Mihály hajmáskéri molnár a városlődi gyár tulajdonosa. 4 5 Ebből az időszakból Oppe Albert »sodalis in fabrica«, 4 6 Rettig János, 4 7 Simkó Ferenc gyári festő, 4 8 VinVároslődi gyárhoz készített szitákért 12 frt, Városlődi portzellán(!) edényekért a veszprémi rakodóból 200 frt. 1848 dec. 31-én: Városlődi gyárhoz adott vas szerekért 162 frt 34 xr. Gyári személyzetnek Augusztus hóra 443 frt. 27 xr, ölfa hordásért 47 frt 30 xr, üveges munkáért 17 frt 3 xr, massa készíttésért 39 frt 12 xr, személyzetnek Szeptember hóra 295 frt 22 xr, adott bolti szerekért 16 frt 45 xr, ölfa hordásért 61 frt 15 xr, kasetta föld ásásért 58 frt 42 xr és hordásért 44 frt 1V 4 xr, kapsli föld törésért 11 frt 36 xr, agyag föld törésért 33 frt 48 xr rés 25 frt 3 xr, készített köszörülő gépért 62 frt 30 xr. Városlődi Porczellán Gyárhoz adott boltbeli szerekért 74 frt 9'/ 4 xr, 5 mázsa sós kőért 26 frt, anyag törő napszámosoknak 12 frt 48 xr, 13 frt 45 xr, 11 frt 45 xr és 12 frt 54 xr, kasetta föld törésért 13 frt 6 xr, ölfa hordásért 323 frt 45 xr, üveges munkáért 15 frt 35 xr, legényeknek 9-bér 10-bér hóra 207 ft 59 xr, kováts munkáért 40 ft 56 xr, kádár munkáért 6 ft 14 xr, asztalos munkáért 5 ft 56 xr, darabszám dolgozó legényeknek 10-bérre 120 ft 36 xr, anyag törésért 18 ft 12 xr és 14 ft 42 xr, a gyár udvara kerítéséhez palánk hordásért 2 ft 16 xr. 1849 febr. 10-én : Városlődi gyárnál még 1848-ki napszámosoknak 16 frt. 1849 Januári napszámosoknak 14 frt 30 xr és 9 frt 6 xr, januari legényeknek 53 frt 45 xr, föld ásásért 12 frt 16 xr és 4 frt 41 xr, festékekért 53 frt 5 xr, felügyelőnek érkezett levelekért postapénz 4 frt 15 xr, részletesen eladott edényekért 194 frt. 55 xr. 1849 okt. 16-án : Herendi porczellán gyár szükségére vett földért 30 frt. 36 xr, 1849 dec. 18-án : Városlődi gyárban eladott edényekért 187 frt. 30 xr. 1849 dec. 29-én : Városlődi porczellán gyárnál ölfa öszve rakásért 7 frt 12 xr. 4 3 A szabadságharc Után előbb a bihari Lúgoson, majd Borbereken, végül az Ó-Radnától 7 kilométerre fekvő Major faluban telepedett le. 4 4 A veszprémi püspökség gazd. levéltárában, a Kormányzói Rendeletek Jegyzőkönyvében, az 1851. évi 76. szám alatt. 4 5 Petrik L. : i. m. 104. sk. 4 6 1854 febr. 25-én 35 éves korában házasságot köt a 32 éves, Városlődön lakó Müller Annával, Czimmermann Pál özvegyével. (A vidi r. k. pl. esketési anyakönyve.) 4 7 1855 febr. 6-án, 24 éves korában, Steinbach György és Oppe AÍbert tanúk előtt házasságra lép á 25 éves városlődi Müller Veronikával. Foglalkozása ekkor : »sodalis in hujate fabrica porcel«. Mint városlődi kőedénygyári munkás 1883 jan. 15-én halt meg, 52 éves korában, tüdővészben. Rajta kívül egy másik Rettig János is működött Városlődön. 76 éves korában, 1887 nov. 15-én halt még, mint fazekas. Felesége Steinmacher Magdolna volt. (A városlődi r. k. pléb. esketési és halálozási anyakönyvei.)