Folia archeologica 7.

Kalmár János: A topor

170 Kalmár János Azonosnak mondható példány a müncheni Kuppelmayr-gyűjtemény toporja, amelynek nyelének végében még egy tőrpenge is helyet foglal.

1

6 Ismerünk ebből a korból olyan toporokat is, amelyeknek bárdlapja összefonódó sárkány alakját utánozza, áttört művű kiképzéssel.

1

7 Az egyik közölt sárkány-bárdlapú topor korát Planche művében,

1

8 III. Vilmos angol király korából — tehát az 1688—1702 közötti évekből — származtatja. A külföldi fegyverrégészeti szakirodalomban ezeknek az összetett rendeltetésű fegyvereknek külön elnevezésük nincs. Ugyanúgy, a XVII. század folyamán, nem találunk külön megnevezést a magyar nyelvben sem. Mai nevét, a topor-1, valószínűleg a lengyel nyelvből vettük át, talán a XVIII. század folyamán, amikor még ezt a fegyverfajtát Lengyelországban is használták. Több alkalommal találunk hivatkozást külföldi szakirodalomban arra vonatkozólag, hogy ezek a fegyverek mind Magyar-, mind Lengyelországban közkedveltek voltak. Az ó-szláv nyelvben a toporu fejszét, baltát jelent. A mindenkori orosz fegyverzet részei között ott szerepel a topor, a csatabárd. Galiciában, különösen a huculoknál, még a XVIII. században használatos és a magyar fokosbaltához hasonlatos fegyvernek a neve topor. Az oroszban a csatabárd neve topór, vagy kicsinyítő képzővel : toporók. A lengyelben a topor szó jelentése : széles, vagy keskeny balta, vagy bárd. A török nyelvben, a hosszúnyelű balta neve : teber. A fraknói vár Esterházy-féle ingóságainak leltárában 1654. évben szerepel — »egy puska, aki mind csákány, mind pizdulya« (pisztoly).

1

9 A Nádasdy-ingóságok pottendorfi összeírásában 1669. évben két olyan csákányról történik említés, »kikben puska vagyon«.

2

0 A Rákóczi-árvák javainak 1688. évi jegyzéke egy baltáról mondja : »akinek a nyelébe puska vagyon«.

2

1 Ha a topor kifejezés után kutatunk, igen messzire kell visszanyúlnunk. Angliában 1020-ban Nagy Kanut rendelkezései között azt találjuk, hogy egy keskeny baltával — taper axe — való vetés térmérték meghatározására szolgált.

2

2 1023-ban ismét találkozunk a tapar kifejezéssel Angliában, amely kisméretű bárdra vonatkozik : securis parvula quam Angii vocant tapar eax.

23 Norvégiában 1244. évben megtaláljuk a taparoxi kifejezést, a Sturlunga eposzban : Hann (hakon) sendi ut (Islandba) hall girzkan (egy orosz kalapot) ok taparoxi Peim Gud mvndi ok Porgeiri til trausts.

2

4 Ugyancsak Norvégiában 1345-ben ismét megtaláljuk a taparoxi kifejezést a Diplomatarium Norvegicumban : (X. 44. 1.) »Hann hafdi slegit i hofudit tofa und taparoxi.«

2

5 Indiában a csatabárd neve az 1556 utáni években tabar.

2

6 1

6 Waffensammlung Kuppelmayr XVIII. (München 1895) 386. sz. 1

7 Waffensammlung Bockholtz—Eltwille árverési katalógus (Köln 1917). 1

8 J. R. Planché: A Cyklopedia of Costume I. (London 1876) XIII. t. 12. sz. 1

9 Merényi L. : Az első herceg Esterházy fraknóvári ingóinak leltára 1654-ből. Magyar Gazd. Tört. Szemle (Budapest 1903) 175. 2

0 Orsz. Levt. Urb. et Consct. fasc. 78. No. 45. vö. Czuberka A. : Kuruckori fegyverek, (Budapest 1906) 112. 2

1 Thaly K• : A Rákóczi-árvák 1688-ban Munkács várában maradt és Patakra vitt ingó értékeinek lajstromai. Tört. Tár (Budapest, 1886) 774. 2

2 M. Jahns: Entwicklungsgeschichte der alten Trutzwaffen. (Berlin 1899) 141. 2

3 Kemble : Diplom. I. L., Schweiler I. 32. H. Stöcklein szóbeli közlése után. 2

4 Falk: Alt-nordische Waffenkunde 110. H. Stöcklein szóbeli közlése után. 2

5 Falk: i. m. 110. 2

6 Kézirat Ain-i Akbari. Monumento de L'Hindostan. Langlis Vol. I. 228. H. Stöcklein szóbeli közlése után.