Folia archeologica 7.

C. Willielmb Gizella: Martino Rota magyar arcképei

M art in o Roto arcképei 161 megtorlás sokkal nagyobb méreteket a kelleténél. Balassa János felesége segítségével, 1570-ben vakmerően megszökött pozsonyi várbörtönéből és rövidesen lengyel földre menekült. 1572-ben kapott kegyelmet s ezután lett királyi főajtónálló-mester. 1575-ben udvari szolgálaton Bécsben tartózkodott, amint erről Istvánffy Miklós egyik levele tanúskodik.

2

1 Ezzel egybehangzó Balassa János két kamarai folyamodványa, amelyekben az 1575-ös év szeptemberében és novemberében bécsi tartózkodása költségeinek megtérítését kéri.

2

2 így tehát bizonyos, hogy Rota élet után készítette arcképét, ezt egyébként az egész mű beállítása és kidolgozása is megerősíti. Balassa a megelőző években is többször fordult meg Bécsben a művész ott-tartózkodása óta, mostani megörökítéséhez azonban az is hozzájárulhatott, hogy főajtónállómesteri megbízatása 1575-ben járt le. Erről Istvánffy említett leveléből értesülünk. Két évvel halála előtt készült ez az arckép, s néhány hónappal az előtt, hogy fia erdélyi fogságáról értesült, két várát pedig elfoglalta a török. Rota portréja mind jellemző erő, mind kidolgozás tekintetében kitűnő alkotás. Kiemelendő ezenfelül az arckép kompozíciójának klasszikus egyensúlya is. Az idős, élete folyamán sok sorscsapást látott, de végképp meg nem tört nemes úr arcvonásaiban megtalálhatjuk a törökök fáradhatatlanul vigyázó ellenfelét, s a fogságból furfangos módon megszökött vádlott ravaszságát és körültekintését. Mesterit ad azonban Rota a páncélon villódzó fények vagy a gyér szakáll, a redős homlok érzékeltetésében is. Finom vékony vonalainak ezüstös tónusa egységes keretbe foglalja az arcképet, s a háttér hol sűrűbb, hol ritkább árnyalása jól emeli ki az alakot. Rota ebben az arcképben nemcsak megközelítette a második Verancsics-arckép jellemző erejét, hanem túl is szárnyalta és képének művészi értékeit az anyagszerű ábrázolás tökéletességével gazdagította. Nemcsak művészi értékei miatt nevezetes ez a rézmetszet, hanem ikonográfiái fontossága miatt is. Mostanáig Balassa Bálint édesapjáról csak egy rongált állapotban fennmaradt fametszet volt ismeretes. Waldapfel József közölte ezt a lengyelországi nyomtatványt, Bielski Joachim epicediumát, amelyet az Balassa János halálára írt.

2

3 A Bielski-féle arcképet Eckhardt Sándor is közölte Balassa Bálintról szóló művében.

2

4 Ez félalak, jobbra néz, kissé jobbra fordul. Sűrű bajusza és ritkás szakálla van. Fején páncélhoz tartozó fémsisak, vértbe van öltözve. Jobbjában zászlót tart. A portré alatt »Sic oculos olim Balassi, sic ora ferebat. ..« kezdetű latin vers, majd az ábrázolt halálozásának évszáma : 1577. A metszet Nürnbergben készült, az egész megemlékezés lenyomtatatásával együtt Balassa János két fiának és unokaöccsének költségén. Az egyetlen ismert példány a második világháború előtt Varsóban volt, lapjainak felső része azonban már korábban elázott és szétmálott, aminek következményeképpen az arc csak töredékesen maradt fenn. A homlok és a harci sisak befejezése hiányzik. A szemek beállítása, a szakáll és bajusz rajza, a páncél ábrázolása kétségkívül arra utal, hogy az ismeretlen nürnbergi fametsző arcképéhez Rota művét vette alapul. Az ábrázolás új elemei, mint a sisak, a zászló a költemény hangulatából fakadnak, hiszen a híres törökverő hős halálát 2

1 Eckhardt S. : Az ismeretlen Balassi Bálint. (Budapest 1943) 58. 2

2 Uo. 235. 2

3 Waldapfel J. : Magyarország sorsának XVI. századi lengyel visszhangjához. Bielski Joachim epicediuma Balassi apjának halálára. E. Ph. K. (1940) 197. skk. 2

4 Eckhardt S. : i. m. 16. és 17. között. 11 Folia Arch. VII.