Folia archeologica 7.

Parádi Nándor: A balatonfenyvesi agyagpalack

A balatonfenyvesi agyagpalack 1952 májusában Máthé Kálmán, a balatonfenyvesi Állami Gazdaság főmérnöke értesítette a Történeti Múzeumot, hogy tőzegkitermelés közben egy palackot és állatcsontokat találtak. A Történeti Múzeum részéről Szabó György múzeológus végezte a leletmentési munkát és jelentéséből ismerjük a palack előkerülésének körülményeit.

1 A lelőhely a Fonyód —Balatonfenyves közötti vasútvonal 100/b őrházától kb. 400 méterre délkeletre van. Beleesik a »Berek« nevű, nemrég lecsapolt többezer holdas területbe. A palack és a közvetlenül mellette fekvő csontok, valamint egy szürke Árpád-kori edénycserép a felszíntől mintegy 60—70 cm mélyen a tőzeg alsó rétegéből került elő. Közvetlenül a palack lelőhelye mellett, alig 2—3 méternyire 10—12 évvel ezelőtt már találtak egy, vagy két edényt. A lelőhely környékén 200—300 méteres körzetben kitermelték a tőzeget, de más, településre valló, nyomot nem találtak. így igen valószínű, hogy a régi nádas között meghúzódó magában álló lakóhely (halásztanya?) emlékanyagának egy része került innen napvilágra. Az itt lakóknak legközvetlenebb kapcsolatuk nyilván a helyhez legközelebb eső fonyódi településsel lehetett. Fonyódot először a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékben említik.

2 Ezt megelőző időre látszik utalni Gallus Sándor, Fonyód-Bélatelepen 1934-ben végzett ásatásának leletanyaga. Gallus, valószínűleg ingovánnyal körülvett magaslaton, cölöpépítkezéses lakótelepre bukkant, amelyen — előzetes jelentése szerint — nagymennyiségű »szláv« cserepet, továbbá hálónehezékeket, csontokat, magterményeket és faeszközöket tartalmazó vastag lakóréteget tárt fel. Gallus a leletek korát a honfoglalás körüli időre teszi.

3 A Nemzeti Múzeumba került leletanyag ugyan Budapest ostromakor elkallódott, de Gallus eredeti feljegyzéseihez csatolt fényképeken látható edények alapján valószínűnek látszik, hogy az Árpád-kor folyamán fennálló településről van szó.

4 E település leletei és a balatonfenyvesiek közötti korbeli összekapcsolás láncszemének látszik a palackkal előkerült, de sajnos, azóta elkallódott edénytöredék, amely — Szabó György szíves szóbeli közlése szerint — tagolatlan peremű, egyszerű fazék perem-has alatti darabja volt, testén egymástól távoleső csigavonalban bekarcolt díszítéssel. A palack

5 kézikorongon, homokkal kissé soványított agyagból készült(XXXV. 1.1.). Közepes égetésű. Simított felülete finoman érdes és kissé egyenet1 MNM. Adattár : 110. B.III. 2 Ortvay T. : Magyarország egyházi földleírása. (Bpest 1891) I. 306. 3 Arch. Ért. 47 (1934) 141. 4 MNM. Adattár : 4. F. I. 6 Leltári száma : (Középkori Osztály) 55. 87. B.