Folia archeologica 7.

Király Ferenc: XII. századi pénzek Magyarországon

XII. századi pénzek 139 A koraközépkori Magyarország fővárosa Esztergom volt. Itt székeltek az ország gazdasági, politikai és egyházi életének vezetői.

5 Falain belül dobogott gazdasági életünk szíve. Nemcsak pénzverdéje, pénzváltói, kereskedői, hanem a külföldi áruforgalom mindennemű és rangú képviselői biztosították nemzetközi jelentőségét.

6 Lakói, telepesei között ott találjuk a német kereskedő réteget is. Ezzel távolról sem kívánjuk Schünemann Konrád német várostörténész nézetét alátámasztani, mintha Esztergom német eredetű lenne.

7 A város kereskedői nemcsak volt hazájuk, Bajorország és Magyarország között tartották fenn a kapcsolatot, hanem a levantei kereskedelem mellékágát ellátó magyarországi áruforgalom közvetítői között is ott találjuk őket. Adatunk van arra vonatkozólag, hogy a Kievet Néhietországgal összekötő átmenő kereskedelmünk forgalmából is részt kértek. »A regensburgi és rajnai kereskedők viszont, kik mindeddig posztógöngyölegeiket a morva kapun át vitték Kievbe, most inkább Esztergomig eljöttek a Dunán és itt találkoztak az Oroszországból •érkező prémkereskedőkkel, sokszor azonban folytatták útjukat a pesti rév elhagyásával tovább keletre, a Vereckei-szoroson át Kievbe.«

8 Ezek figyelembevételével leletünk volt tulajdonosát, egy, a regensburgi piaccal szoros összeköttetést tartó, esztergomi kereskedőben véljük felfedezni. Nem zárjuk ki azonban annak a lehetőségét sem, hogy az esztergomi pénzbeváltó hivatal készletével, vagy annak egy részével van dolgunk. Egy azonban bizonyos : a francia keresztes tulajdona ellen szól, hogy egyetlen francia pénz sem volt a leletben, ezzel szemben nagy mennyiségű bajor, egyéb tartományi és magyar pénzt találtunk. Továbbá maga az a tény, hogy a leletben egyaránt szép számmal fordul elő mind magyar, mind nyugati (bajor-osztrák) pénz, ellentmond az átutazó francia lovag feltevésének, hiszen a pénzbeváltási kényszer folytán •vagy csak magyar, vagy — ha az állítólagos lovag kibújt volna alóla — csak nyugati pénzekből állana az egész lelet ! Leletünk homályosan fényt derít arra, hogy milyenek voltak azok a pénzek, melyek a XII. század első felében, Magyarország pénzforgalmában résztvettek. A kincs ilyen összetételében igazolja a magyar kereskedelem irányát és jellegét. A korabeli magyar—német gazdasági kapcsolatok mellett említünk meg egy ebben az esetben érdekes politikai vonatkozást is. A pápaság — III. Sándor (1159—1181) pápa — és a császárság — Barbarossa Frigyes (1152—1190) császár — második nagy összecsapásakor a magyar király, II. Géza, Lukács esztergomi érsek tanácsára a pápa mellé állt. »A magyar király határozott fellépése meglepte Frigyest, ki benne szövetségest keresett, -de felbátorította a pápa német híveit, kik élükön Eberhard salzburgi érsekkel, Géza és Lukács barátjával, most már nyíltan szembeszálltak császári urukkal.«

9 A püspöki veretek között, Baumgartner időrendje szerint, megtaláljuk Eberhard (1147—1164) vereteit is. Befejezésül az elrejtés idejéhez kívánunk hozzászólni. Luschin időpontját Baumgartner már megcáfolta. A luschini időpont tarthatatlansága éppen a 5 Pleidell A. : A magyar várostörténet első fejezete. Századok. 68 (1934) 42. sk. 6 A pénzverőház működésére egyik közvetett bizonyítékul szolgál az a vas verőtő, melyet egy sírban, csontváz mellékleteként találtak s a leletünkben is előforduló CNH. 1. >61. sz. ábra negatívjának felel meg. MNM. Éremtári napló B. 21/1905. sz. 7 Schünemann K. : Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa. Südosteuropäischc Bibliothek. I. (Breslau-Oppeln, é. n.) 92. skk. 8 Váczy P.: A román és gót stílus kora. Magyar Művelődéstörténet. I. {é. n.) 100. 9 Hóman B. — Szekfü Oy. : Magyar történet. I. (é. n.) 380.