Folia archeologica 7.

Szabó Kálmán: Honfoglaláskori párták

124 Szabó Kálmán Lakihegy B. sír. Feltáráskor valamivel több megfigyelést tehettünk, mert a sír egy része még sértetlen volt. 1936. decemberében folytatták a szőlőföld forgatását s ekkor találták ezt a második sírt. A leletről távirati értesítést kaptam, kiutazva azt tapasztaltam, hogy az árokba fordított föld a sírnak mintegy felét döntötte magával, a koponya, a gerincoszlop és a bal karcsont eredeti helyzetében maradt a földben. A váz K—Ny irányban, honfoglalóink szokott tájolásában feküdt. Ez is női sír volt, a csontváz idősebbnek látszott, mint az A. síré. A sírban a következő leletek voltak : (XXX. t. 17—20.). A homlokon és a halántékfalakon papírvékonyságú préselt pártadíszeket találtam, ezek közül csak ötöt lehetett a fagyos földben úgy-ahogy megmenteni. Peremüket két gyöngysor alkotja, közepükön félgömbös dudor ül. A csontváz nyakán és mellén (a le nem szakadt részeken) látható rend nélkül találtam a (XXX. t. 1 — 13.) vereteket, közülük négynek szív alakú csüngője van. A nyakban került elő a rovátkás díszű, tömör füles bronzgomb (XXX. t. 16.). Az érintetlenül maradt bal kar alsó szárcsontjának felső részén találtam a bronz, vésettrajzú 21. ábra (21. ábra) ruhaszorító pántot (XXX. t. 14—15.). A leomlott jobb karszár megfelelő helyén talált bronzrozsda mutatja, hogy másik karján is kellett lennie ilyennek. A lábfejeknél jól kovácsolt zabla (21. ábra). E két sírlelet mellett még egy harmadikat is bemutatok a kecskeméti múzeumból. 1941. IX. 15-én Kecskemét határában, a Csongrádi út építésénél, a várostól 8 km-re bukkantak erre a sírra. A 16—18 éves honfoglaláskori leány sírjában a következőket figyelhettük meg, hozzávéve a találók ellenőrzött bemondásait. A koponya helyén két különböző formájú pártadísz töredékét találtam (XXXI. t. 3—4.), ugyanitt aranyozott ezüst függő (XXXI. t. 5.), amelynek párja — úgy látszik — a találáskor elkallódott. Nem sikerült megállapítani a következő leletek helyét : az aranyozott szívalakú csüngős díszekét (XXXI. t. 6-11.), a kisebb ezüst korongocskákét (XXXI. t. 30-35.) és a nagyobb korongokét (XXXI. t. 12.), az utóbbiak közül több elkallódhatott. A két nagy, ezüst korong töredékei (XXXI. t. 36—37.), a találók szerint a mell, vagy a has tájon voltak. Átmérőjük 8,3 cm. Peremüket pontsor díszíti és félgömbfejű ezüst szegekkel voltak a bőrre ráverve. Díszítésük azonos jellegű tarsolylemezeinkkel, néhány hasonló korongot már ismerünk honfoglaláskori leleteink közül.

2 Sajnos egyetlen egynek sem figyelhették meg pontos fekvését s ezért leginkább phalerák-nak, kantárrózsáknak írják le. Kétségtelen, hogy nem lehetett lószerszámon, mert ebben a sírban semmiféle lószerszámra utaló lelet sem került elő. A magam részéről arra gondolok, hogy talán a női tarsoly 2 Fellich N. : A honfoglaló magyarság fémművessége. AH. 22. (Bpest 1937) 68— 69 t. (Dunaszekcső és Pilin). - Kada E. : Arch. Ért. 32 (1912) 323. (Csólyos puszta).