Folia archeologica 7.
László Gyula: A kenézlői honfoglaláskori íjtegez
120 László Gyula ségük is. A geszterédi fejedelmi sírban 2 5 és több más nemzetségfői (törzsfői?) gazdag sírban 2 6 találtak ugyan nyilakat (tehát tegez és íj is lehetett a sírban), de nem találtak csontos íjat. Ezzel szemben aránylag szegényesebb sírokból is ismerünk szép csontos íjakat. 2 7 A jövőben gondosan meg kell vizsgálnunk ilyen esetekben a nyílhegyeket, hogy azok nehezek-e, könnyűek-e, harcra vagy vadászatra szolgáltak-e? Ezekből várhatunk — talán — feleletet arra, hogy mire használták és kik használták a csontos íjat s kiket temettek a sírokban elpusztult — csontmerevítés nélküli íjjal. A csontos íjtegezekben — eddigi tapasztalataink szerint — általában csontmerevítés nélküli íjakat viseltek. Gazdáik mellé a szokott módon lovat is temettek s némelyik sírban úgy látszik gazdag ember pihent (pl. a kenézlői 11. sír lószerszámján 17 nyugati ezüstdénár volt, ami komoly értéket jelentett, a tiszaeszláriban 4 ezüst dénárt, a szentesiben griffes bizánci bronzcsatot találtak stb.). Ügy látszik tehát, hogy a csontos díszes íjtegezt a gazdagabb nemzetségek egyik-másik tagja viselte. Tovább nem mehetünk következtetéseinkben, mert igen kevés anyagra támaszkodhatunk. Azt sem tudhatjuk pl., hogy vajon ez a csontos íjtegez a nagycsaládon belül nem jelentett-e valamiféle szerepet. 3. Ugyancsak nehéz lenne felelni arra a kérdésre is, hogy vajon a csontos íjtegezek viselete nem kapcsolódik-e valamelyik magyar törzshöz? Az kétségtelen, hogy eddigi leleteink nagyjából a Tisza mentéről, a Kende, Ond és kabar törzs területéről valók. Tehát a nagy honfoglaló telepiilésterület balszárnyáról. Itt talán az segít felelethez, ha egyszer tüzetesebben megvizsgáljuk, hogy vajon volt-e valamilyen szerepe a kabar törzsnek az észak-iráni jellegű palmettás minták meghonosításában. 4. A csontdíszes íjtegezek sírjaiban s temetőikben talált keleti és nyugati pénzek egyaránt arra mutatnak, hogy eddig csak a honfoglalók első két-három nemzedékének emlékei közt találunk ilyen díszes tegezeket, tehát a 900—950 közötti évtizedekben. 2 8 Csak röviden tárgyaljuk a lemezek faragott-vésett mintáit, ezek közül is elsősorban a kenézlői 39. sírét. A jászdózsai lemeztöredékek leírásakor már Hampel József észrevette, hogy mintájukat végtelenül tovaszőhető hálózatból szakították ki. 2 9 Ugyanerre hívja fel a figyelmet Fettich Nándor is a kenézlői lemezekkel kapcsolatban. 3 0 Valóban a jászdózsai (17. ábra 3—3a) és a szentesi (17. ábra 4.) mintákon ez szépen követhető, a kenézlőin pedig sejthető. Az utóbbiak rendkívül erősen kopottak. Évekkel ezelőtt, a honfoglalók nyergéről írva, megkíséreltem a minták megrajzolását, de ezt a nehéz feladatot akkor 2 5 Vö. Kiss L. : A geszterédi honfoglaláskori sírlelet. (AH. 24. Bpest 1938) 1.1. 2 6 Pl. Tarcalon (AH. 21. 41-45. t.), Beregszászon (uo. 72 t.) stb. 2 7 Vö. Cs. Sebestyén K• adatfelsorolását (i. m. 11 skk.). - A kenézlői 39. sír a temető első sorának jobbszélén fekszik, a 11. sír a 3. sor közepén (vö. László Gy. : A honfoglaló magyar nép élete {Bp. 1944) 10—11. k.) Ezzel kapcsolatban egyelőre itt, jegyzetben fel kell vetnem egy település- és társadalomtörténetileg fontos kérdést. Lehetségesnek tartom, hogy a kenézlői sírsorok nem egymástkövető nemzedékek sorai (amint azt idézett munkám II. fejezetében véltem), hanem egyazon téli szálláson lakó s nemzetséget alkotó több rokon nagycsalád temetkezett külön sorokban egy helyre. Erre elsősorban azért gondolok, mert a sírokban talált pénzek legfennebb 2—3 nemzedékre terjednek (vö. a következő jegyzetet). 2 0 Huszár L. : Acta Arch. Hung. 5 (1955) 82 skk. oldalon tárgyalja a kenézlői pénzeket s ott adja előző irodalmukat is. A legkésőbbi veret 947-ből való lehet. 2 9 Hampel: i. m. 1.739. 3 0 Fettich N. : i. m. 90.
