Folia archeologica 7.

László Gyula: A kenézlői honfoglaláskori íjtegez

A kenézlői honfoglaláskori íjtegez Amíg egy régi tárgyról nem tudjuk mire szolgált, addig régészeti-történeti értékelésre alig használhatjuk. Honfoglalóink hagyatékában egyre kevesebb az ilyenfajta »ismeretlen rendeltetésű tárgy«. Ezek közül most néhány jellegzetes alakú faragott és díszített csontlemez meghatározását kísérlem meg. A vizsgált darabok a következők : 1. Kenézlő 39. sír csontlemezpárja

1 (XXVI. t. 1-2, XXVII. t. 1-2, XXVIII. t. la—2a). Hosszuk 20, illetve 19,8 cm, szélességük a felső lyukpárnál 3,8, 3,9, az alsónál pedig 4,6, 4,5 cm. A két lemezt a következő munkamenettel készítették el : gímszarvas (cervus elaphus) agancsából,

2 egyik ága tövétől számítva megfelelő hosszúságú darabot vágtak ki. A levágott csonkról gondosan lecsiszolták a rücsköket, majd hosszában két, mintegy 4 cm széles lapot vágtak (fűrészeltek?) ki belőle. A két lapot a fényképen látható formára faragták, mélyen belevésték a palmettás és szegélyező mintákat, majd pedig alsó és felső vége táján gyorspergésű fúróval 4 mm-es lyukpárt fúrtak beléje. Egyelőre a minták állásából (16. ábra 1.) tudjuk meg, hogy melyik volt a lemezek felső s melyik alsó vége, a későbbiek során ezt a meghatározást a szerkezet is igazolja. A lemezek alsó végének kiugró részén törésfelületet találunk s ez biztossá teszi, hogy a lemezpárt alul olyanféle állatfejek zárták, mint a kenézlői, 11. sír épebben maradt darabját (XXVIII. t. 3—3a). A kiegészítést a fényképen pontozott vonal jelzi. Ha a két lemezt felső végükkel egymáshoz fogjuk (XXVIII. t. la—2a), akkor a lemezpár ívesen szétáll. Kopások: mindkét lemez egész felületén erősen kopott, a XXVI. t. 1. mintái a lap közepe táján majdnem teljes mélységükben lekoptak, a XXVIII. t. 2.-n pedig legerősebben az alsó harmad dörzsölődött le. Az alsó és felső lyukpár között, de különösen az alsónál még mélyebbek a kopásnyomok. A hátlapon sem a-lyukak peremén, sem pedig az agancs szivacsos állományában semmiféle kopást nem figyelhetünk meg. Sírban való helyzetükről az ásatási jelentésben a következőket olvashatjuk :

3 »a balláb alsó szára mellett, belül egy nagy csontlap, egyik lapján «palmetták»-ból álló végtelen mintával díszítve ... az előbbi csontlap párja . .. a lábak között, a jobb alsó lábszár közepe felé tartva kívülről«. A sírleírásból tehát nem tudjuk meg, hogy a lemezeknek melyik vége volt felfele s melyik nézett a lábak felé. A sírban nyerges (kengyelpáros) temetkezést találtak, a kengyelpár a lábak végénéi feküdt, a zablát a bal lábnál találták meg. Ha a leírást 1 A temetőt s a lemezeket Fettich Nándor ásta és közölte. (Adatok a honfoglaláskor a rchaeologiájához. Arch. Ért. 45. (1931) 89 skk. 70. k.) 2 Azállatani meghatározást Bökönyi Sándornak köszönöm. 3 Fettich N. : i. m. 92.