Folia archeologica 7.

Lenkei Mária: Három későrómai, ún. moesiai ezüsttál a Nemzeti Múzeumban

Három moesiai ezüsttál 103 őket. A megtalálást követő ásatás egy kis templom romjait tárta fel, mely valószínűleg Bacchusnak volt szentelve s az ezüstök a szentélyhez tartozhattak. Az összefüggő leletek korhatározása, mint láttuk, a III.—V. sz.-ig tart. * A cikkelyes tál felépítését és szerkezetét tekintve, némileg elválik a másik két táltól. Cikkelyes tagolása formában közel áll a chaource-i kincs ezüsttáljához (13. ábra, 1. sz.). A formai párhuzam mellett figyelemmel kell lennünk a két tál technikai különbségére is. Nem kétséges, hogy a chaource-i darab, amelynek díszítése egyszerű hatszirmú rozetta, szinte szkematikusnak nevezhető, korban megelőzte tálunkat.

1

0 Már említettük, hogy a kincs elrejtése a III. sz. közepén történhetett. Szerkezetileg még közelebb áll a cikkelyes tálhoz az esquilinusi kincsben megismert lapos tál,

1

1 ahol is a sima és cikkelyes részek váltják egymást, középen négyzetes emblémával. Ez utóbbi darabhoz szorosan kapcsolódik a mildenhalli lelet egyik fogantyús ezüstedénye, melyen ugyancsak a lapos és cikkelyes részek váltják egymást.

12 Közepén Dávid-csillag alakú díszítés, belül rozettával. A lelet ismertetője nem köti közelebbi időponthoz a tálat, kapcsolata az esquilinusi tálhoz azonban megadja készítésének hozzávetőleges idejét : az i. u. IV. sz.-ot. A mildenhalli tál Dávid-csillagos emblémája visszatér a belgrádi múzeumban korábban őrzött ezüsttálon. (13. ábra, 2. sz.)

1

3 A tál a II. világháború alatt elpusztult. Díszítés módjában rokon a mildenhalli példánnyal. Kis szívalakú díszei, amelyek térkitöltőek a kör és a csillag között, hasonlóak a cikkelyes moesiai tál díszítő rombusában megismert szívalakú díszekhez. A trapraini kincsleletből való két táltöredék, amelyeken a lapos és cikkelyes részek váltják egymást.

1

1 A harmadik ide kapcsolódó trapraini töredéken keskenyebb cikkelyek osztják fel a karimát.

1

5 A töredék emblémája a moesiai Korban távolabb esik, mint a párhuzamként említett perescsepinai mosóedényke, amelyen 10 cikkelyes beosztást találunk.

1

6 Az eddig megismerteknél sokkal díszesebb. A cikkelyekben kagylókat utánzó díszítés is van. Az edényke fenekén szakálltalan glóriás császárportré látható. A díszítés alapján Maculevics az edénykét már a VI. sz.-ból származtatja. A szerkezeti párhuzamok alapján, a részletdíszítéseket nem tekintve, formai fejlődést látunk, amely a III.—VI. sz.-ig tart. A két szélső időhatáron belül lehetőségünk van a cikkelyes tál közelebbi időmeghatározását megadni. A párhuzamok nagy része, amint látható, leginkább a IV. sz.-ra utal. A cikkelyes tál emblémáját tekintve a beosztás a toreutika, sőt az egyéb díszítő művészet korai századaiból származik. Az athéni Nemzeti Múzeum őriz egy ezüst tükörtokot aranyberakással és véséssel. A gazdag, mintás díszű lap egy részlete rombusokból alakult kört mutat, a BMC Silver, 41 ; 28 t., 155. sz. 1

1 Vö. 6. jegyzet. 1

2 Vö. 8. jegyzet. 1

3 Fényképét a Járdányi—Paulovics István hagyatékban találtam (MNM Adattár), s Radnóti Aladár szíves közlése alapján értesültem, hogy elpusztult. 1

4 A. Curie : i. m. 39, 19 t., 13 ; 36, 17 t. 1

6 A. Curie: i. m. 40, 19a t. 1

6 L. Matzulewitsch : Byzantinische Antike (Arch. Mitt, aus Riiss. Sammlungen 2. Berlin 1929), 80.