Folia archeologica 6. (1954)

Török Gyula: Halimba-Cseres X—XII. sz. temetője

Halimba-C seres X—XII. századi temetője 97 között hiányos" edény volt (felső részét földműveléssel pusztíthatták el), amelyet koronglapra helyezve kézzel formáztak, majd az agyaghurkákból épített oldala egyenetlenségeit függőleges mozdulatokkal simították el (XXVIII t. 1.). Felületét kettes és hármas árkolású, egymást keresztező, lapos hullám, vonal kötegek díszítik. A koronglap szabálytalan felületű volt, középen kettőskopott dudorral. Utóbbi az edény alján két mélyedésnyomot, a koronglap, szélén lecsurgó agyag pedig, vékony peremdudort hagyott. Az 527. sírban nő 148 cm hosszú, kissé mállékony csontváza feküdt. Iránya : 262°. Sírméret : 70, 52, 198 cm. Jobb halántékpikkely mellett vékony bronzhuzalból másfélszeresen hajlított S-végű hajkarika (XXIV. t. 5.), a bal mellett csavart végű, vékony bronzhuzalból készített hajkarika volt (XXIV. t. 6.), mindkettő végeivel a vállcsúcsok irányába. Jobb kéz gyűrűs ujján zárt, tömör bronz karikagyűiű volt (XXIV. t. 7.). A csontváz jobb bokájától 10 cm-re cserépedényt állítottak. Az edény felső részét szőlőültetésnél elpusztították. Durva, kavicsos, homokszemes agyagból készült (XXVIII. t. 4.). Barnás színű, füstös foltokkal. Oldalát spirálisan körbefutó árok díszíti. Kissé szabálytalanul felhúzott teste kézikorongolást árul el. Forgatása a díszítés alapján az óramutató járásával egyező irányba történt. Koronglapról vágták le, aminek következtében talpa egyik irányba kissé homorúan íves lett. Ennek ellenére a korong két vékony csíkjának domború nyomát — ahol az agyag magától elvált a korongtól — őrzi. A 439. sírban nő 134 cm hosszú, rossz állapotú csontváza feküdt. Iránya : 276°. Sírméret : 70, 70, 176 cm. Nyakcsigolyák körül egyes és összetett, zöldessárga színű, üvegpaszta-gyöngyök, néhány kék színű, lapos üveggyönggyel együtt voltak (XXIV. t. 1.). A jobb karcsonton ovális keresztmetszetű, nyitott bronz karperec (XXIV. t. 4.), a jobb kéz gyűrűs ujján fejes pántgyűrű (XXIV. t. 2.), középső ujján zárt bronz karikagyűrű (XXIV. t. 3.) volt. A fejes gyűrű hármas tagozású, apró pontsor szegélyezi, s mindhárom tagját egy-egy pontkörös mélyedés díszíti (XXIV. t. 2.) Sírok a XI. század első feléből A bemulatott X. századi sírok csoportjától nyugat felé haladva, mind ritkábban találunk vaskést, karperecet, egyszerű és csavart végű, vékony bronz hajkarikát, sőt az S-végű hajkarikák alakja is változik. E szakasztól nyugatra négy sírt mutatunk be, amelyek időmeghatározásához támpontot már pénzmelléklet is nyújt. A 624. sírban nő 146 cm hosszú, kissé mállékony állapotú csontváza feküdt. Iránya : 282°. Sírméret : 108, 68, 205 cm. Koponya balra dőlt. Homlokcsont fölött 1 cm-rel, egymástól 10 cm távolságra, két sima S-végű, vastag ezüst huzalból készített hajkarika (XXV. t. 6—7), nyakcsigolyáknál néhány szem szétmálló iivegpaszta-gyöngy (XXV. t. 8—12.), jobb kéz ujjpercei között gerezdelt, öntött, zárt bronzgyűiű volt (XXV. t. 13.). A 625. sírban férfi 158 cm hosszú, kissé mállékony állapotú csontváza feküdt. Iránya : 282°. Sírméret : 101, 70, 210 cm. Kinyújtott jobb kéz csontjai alatt I. István (Szent István, 1001—1038) ezüst dénárja volt (Corpus Nummorum Hungáriáé I. 1. ; XXV. t. 14). A 626. sírban nő 126 cm hosszú, rossz állapotú csontváza feküdt. Iránya : 282°. Sírméret: 91, 63, 202 cm. Koponyája balra dőlt. Halántékpikkelyek 7 Folia Arch. VI. — 9998