Folia archeologica 6. (1954)
L. Kovrig Ilona: Germán lelet Gyuláról
90 L. Kovrig Ilona •^126 (éremmel datált) sír fibulái alapján. A szentes-kökényzugi temető korát Csallány 480—550 kőzött határozza meg. 2 8 A hódmezővásárhely-gorzsai temető a leletek és az I. Justinus arany tanúsága szerint az V. sz. második felétől a VI. sz. közepéig lehetett használatban. A bökénymindszenti fibulát Kühn hahnheimi csoportjához viszonyítva (a hahnheimi 57. sírban Teja : 552—553. érem volt) a VI. sz. első felére vagy közepére lehet helyezni, mert Kühn szerint 500 után jut el a frankokhoz ez a típus, és fejlődésének csúcsát 550 körül éri el. A miszlai leletet Szendrey a VI. sz. második negyedébe teszi. A leletösszetétel szerint ez az időpont túl késői. A reudeni rombuszdíszes fibulát az V. sz. közepére helyezik. Ennek is csak három gombja van a fejlapján mint a kiszombori 88. sír fibulájának éjp a gorzsai 30. sír példányának. A salusi fibulákat Svoboda szerint a VI. sz. második felében használták ; arra gondol, hogy a Rajna vidéken készültek. Az elmondottak alapján kitűnik, hogy a díszítés és részben a forma alapján a gyulai és az intercisai lelet fibulái az V. sz. második felébe illeszkednek be. A kormeghatározás alapját az oldalnyúlvány nélküli rombuszlábú fibulák szolgáltatták. 2 9 Figyelembe kell venni azt is, hogy fibuláink kengyele keskeny és erősen domború ; hasonló az V. század első felének gót ezüstlemez fibuláihoz és nem lapos, széles, mint az V. század harmadik harmadától kezdődően sok más fibulatípus között az indás és ékvágásos fibuláké. Az V. század közepéig még a keskeny, domború kengyel az általános. A rombuszdíszítést különben már az ezüstlemez fibulák néhányán is megtaláljuk (Tiszalök, Mezőkászony), préselt technikával készítve. Ugyancsak a két leletünk idejének meghatározása tekintetében fontosak még azok a leletek, amelyekben sima szélű, rombuszlábú és háromszögletes fejű, mély ékvágással díszített fibulák vannak. Gondolok itt a lévai, 3 0 carnuntumi, 31 jászberényi 3 2 leletekre és a bodrogmonostorszegi temető 1. sírjára. 3 3 Ez utóbbiban ékvágásos díszítésű, négyszögletes lemezes csattal, kétoldalas csontfésűvel, szarvasfog csüngős, felcsavartvégű karikával, borostyán- és pasztagyöngyökkel — közöttük átfúrt szarvasfogakkal (éppen úgy, mint az intercisai leletben) — együtt találták a fibulát. Párducz a bodrogmonostorszegi temetőt Bajmók-mórahalmi csoportjába sorosa a 350—450 közötti évekbe. 3 4 Párducz szíves szóbeli közléséből tudom, hogy a csongrádi hunkori temetőben (feldolgozás alatt) is megtalálták. Díszesebb formában a dombóvári leletből az V. sz. második feléből ismerjük. 3 5 Általában a 450—500 közötti időt jelölik meg, mint a spirális indaés az ékvágásos díszítés együttes szereplésének korát. Áberg szerint az ékvágás 450 előtt nem lép fel a germán csatokon. 3 6 Beninger szerint igen és ebből kiindulva a székelyi csatot az V. század első felére helyezi. 3 7 A gyulai 2 8 Szeged Városi Múzeum Kiadványai, II. 4., 12. 2 9 Sajnos, hogy a leletkörülmények ismeretlensége, a leletek valószínű hiányossága miatt a tipológiára nagyobb mértékben kell támaszkodnunk, mintha temetőről vagv legalább is hitelesen feltárt sírról lenne szó. 8 0 Hampel : i. m. III. 10/4. 3 1 E. Beninger: Germanenzeit in Niederösterreieli, 91. 45/1. kép. 3 2 M. Т. Múzeum 1/1930. Közöletlen. 3 3 Gubitza К. : A. É. 1902. 339—340. 3 4 A szarmatakor emlékei Magyarországon, III. Ar ch. Hung. XXX. 79—81. 3 5 Hampel : i. m. II. 688. 3 6 Die Franken und Westgoten in der Völkerwanderungszeit, 55—56. 3 7 Westgotisch 27—29.
