Folia archeologica 6. (1954)
B. Thomas Edit: Későrómai márványasztallap Csopakról
84 В. Thomas Edit császárkori, egyiptomi alkotások, és innen terjednek szét jelenlegi ismereteink szerint az afrikai, keleti, dél- és középdunai provinciákba. Tartalmuk szerint a következőképpen csoportosíthatjuk a feldolgozásunk tárgyát képező .márványtálakat : mitológiai tárgyú jelenetekkel díszített peremes, állatalakos és vadász jeleneteket ábrázoló peremek, vadászjelenetekkel vegyes mondai és bibliai tárgyú ábrázolások és végül ó- és újszövetségi történeteket bemutató reliefek. Az ábrázolás sokfélesége ellenére is valamennyi tálat kivétel nélkül használhatták kultikus célokra — amit több esetben lelőhelyük is bizonyít — nemcsak azokat, melyek dísze kifejezetten bibliai tárgj^ú. Tudjuk, hogy f a kereszténység az első századokban gyakran használ mitológiai tárgyú pogány ábrázolást, csak a téma új, keresztény értelmezést nyer. Gondolunk itt a keresztény szarkofágoknak az antik mitológiából vett ábrázolásaira is. A tálakon gyakran előforduló állatalakos díszítés különösen kedvelt a keresztény keleten és Eg5'iptomban, nemcsak a márványtálakon, hanem a trébelt ezüst edényeken 6 6 is állandóan visszatérő motívum. Xyngopoulosnak igaza van, amikor ezt a márványtáltípust és díszítményeit kapcsolatba hozza az alexandriai ezüstművességgel, és megjegyzi, hogy az ábrázolt jelenetek mindegyike megtalálható az alexandriai ezüstötvösök témakincsében is. 67 A mi márványtálaink ábrázolásaihoz és térelosztásához a legközelebb áll egy a karthagói St. I,ouis magaslaton felszínre került ezüst tál. 6 8 Peremét vadász jelenetek és állatok díszítik, melyeket négy, profilban ábrázolt fej választ el egymástól. Közepében jópásztor ábrázolás. Dalton a darabot a IV—V. századra datálja. •* A csopaki perem nyilazó alakjának szinte pontos mását egy keresztény faládika csont borítólemezén találjuk a British Museumban. 6 9 Dalton IX. sz.-i bizánci darabnak tartja. Véleményünk szerint korábbra határozható meg. Összefoglalva az elmondottakat, a Csopakon felszínre került nyilazó alakjával díszített márványtálperem a keleti szertartású kereszténység körébe tartozó darab, melynek jelenléte a pannóniai leletanyagban az arianizmus itteni elterjedésével hozható kapcsolatba. Az ú. n. litia szertartásban van szerepe, és különösen azokon a területeken található, ahol az arianus hit gyökeret vert. Készítési helye Észak-Egyiptom, ahonnan a késői III. századtól kezdve elterjed. A táltípus hosszú ideig él, a legkésőbbi darabokat (a salonai és a capitoliumi példányt) VI—VII. sz.-inak tartjuk. A csopaki példány nem a legkésőbbi terméke ennek a későcsászárkori egyiptomi eredetű irányzatnak. Készítési ideje feltehetően a IV. sz. első évtizedére esik. Constantinus uralomrajutása után a IV. sz. első negyedében épülnek a balat on vidéki bazilikák, amit a kékkúti bazilikából napfényre került Krisztus-monogramm is bizonyít. 7 0 Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a publikációnk tárgyát képező márványperem találási helyén, vagy annak közelében, a csopaki szőlőben ugyancsak egy IV. sz.-i korakeresztény kultuszhely romjai húzódnak meg a föld felszíne alatt. Fel6 6 V. ö. Drexel: i. m . , 6 7 A teljes fémtálakra vonatkozó irodalom Snyder : i. m. 56. I—II. t. és Xyngopoulos : 1. ш. — : — 16 8 О. M. Dalton : Catalogue of Early Christian Antiquites. Brit. Mus. ~t 901. 79. 6 9. V. ö. Dalton i. m. 7 0 Kuzsinszky : i. m. 136. 175. ábra.
