Folia archeologica 6. (1954)
R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet
72 R. Alföldi Mária foglalja szavakba, amikor a comes sacrarum largitionum feladatairól beszél. 71 Ezek a késői adatok világos bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a császárportré valóban több volt egyszerű arcképnél, viszont a fentemlített Pliniushely megmutatja e felfogás I. századi gyökereit. Természetes, hogy az I. század légkörében még küzdenek e felfogás ellen. A Severus-dinasztia trónrajutásával s azután még inkább már általános lehetett ez az uzus, amely azután a dominátus korában kristályosodott ki végleg. Nincs okunk tehát kételkedni benne, hogy a III. század derekán a rábakovácsi kincs esetében hivatalos dologgal állunk szemben. 7 2 Bár határozott korai adatunk nincs rá, sok szempont arra utal, hogy az ilyen nyakékviselés katonai jellegű. 7 3 Plinius maior említi, 7 4 hogy a barbár segédcsapatok mellett — a torques közismerten a kelta és germán népek viselete — a római polgárok is viseltek nyakéket, de csak ezüstből. 7 5 Maga a szokás tehát a császárkor elején ismert már, s a késői adatok kifejezetten katonákra utalnak. 7 6 Erre mutat az a tény is, hogy az arany Severusok korától kezdve már szinte kizárólag a katonaság privilégiuma, 77 xigy látszik tehát, hogy a rábakovácsi nyakék is egy ilyen, katonai vagy kisebb valószínűséggel polgári, de mindenképpen hivatalos jellegű dísz volt, amelyet például valamilyen gaudium publicum — vota, dies natalis imperii stb. — alkalmával a helytartó készíttetett, és osztott ki. 7 8 Meg kell jegyeznünk, hogy a IV. századig nem igen találunk kereteit aranymultiplumot : ezek akkor kerülnek forgalomba, amikor az arany hatalmas tömegekben már a határon túlra áramlik ki. Közvetve így ez is azt a felfogást igazolja, hogy a III. században még ezek a tárgyak a katonaság számára készültek elsősorban. 7 9 A rábakovácsi kincs esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy miután keletkezése idejét 256-ra vagy valamivel azutánra rögzíteni tudtuk, földbekerülését is meg tudjuk határozni. A Dunántúlon 21 zárt. 7 1 Var. 32 passim : »Tarnen omnimo monetae debet integritás queri, ubi et vultus noster imprimitur . . . quidnam erit tutum, si in nostra peccetur effigie? Et quam subiectus corde venerari debet, manu sacrilega violare festinet? ... Sit mundum, quod ad formám nostrae serenitatis adducitur ; claritas regia nil admittit infectum.« 7 2 Hogy mennyire így volt ez, mutatja A. Alföldi : id. cikke. Világos bizonyíték a későbbi időkben Gregorius Hist. Franc. VI, 2. helye is. Idézi R. Zahn : id. m. 40. hasáb, ahol ő is a hivatalos alkalmazás mellett foglal állást. N. L. Rasmusson : Acta Arch. 16. (1945), 211. skk. cikkében a leghatározottabban tagadja e szokás hivatalos voltát, érvei azonban nem meggyőzőek. V. ö. K. Regiing: Schrötters Handbuch d. Münzkunde, 1930, 383. 7 3 V. ö. PW-RE Torques cúnszó alatt. 7 1 Hist. nat. XXXIII. 12. 1. sqq. 7 6 R. Zahn : id. m. 44. skk. hasáb mint ellenbizonyítékot említi Ambrosius egy levelét (ер. I. 10., 9., Migne XVI. 943.). Itt azonban éppen" arról van szó, hogy a nyakék viselése a papi mivolttal nem fér össze — tovább következtetve tehát tipikusan katonai dolog — az egész hely különben az arianusok elleni támadás hangja. 7 8 R. Zahn, id. m. 44. skk. hasáb ; különösen jellemzőek W. Dennison, id. m. 116 sk üdütäi 7 7 Meggyőzően fejti ezt ki Alföldi A. : Bpest Tört. I. (1942), 716. sk. ; jellemző, hogy a szőnyi ú. n. tiszti lakásnál talált minden egyes verdefényes aureust bekarcolással jelölt meg a" tulajdonosa. (V. ö. Num. Közi. 48—49, [1950], 5. skk.) Ugyanígy egy legutóbb az Éremtárba bekerült verdefényes Diocletianus-aureust Badacsony-Lábdihegyről. (54.32. sz.) 7 8 Egyelőre nem tudjuk megokolni a korábbi császárok hasonló darabjait; talán régebbieket is kereteltek, tekintettel a divus-császárok tiszteletére, s lehet, hogy az ilyesmi örökölhető is volt. 7 9 A petrianeci kincs alsó applikációra készült keretei a phalerák applikálására emlékeztetnek ; ezt a tényt N. L. Rasmusson : id. m. teljesen figyelmen kívül hagyja.
