Folia archeologica 6. (1954)

R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet

70 R. Alföldi Mária magasabb fokát. Fejlődése tehát így foglalható össze. Legkorábbi formái indadíszítéssel dolgoznak, még közelebb állnak a naturalisztikus formákhoz. Ezek nagyjában a III. század elejére tehetők. A század folyamán azután egyre merevebbekké vállnak,

5

7 s végül a IV. században már az általános geometrizáló ízlés virágzása idején érik el legpompásabb eredményeiket. Ezek a meggondolások egyúttal még egy eredményre vezetnek. A síkdíszítő áttörés produktumait R. Zahn, A. Kisa, Nagy Lajos

5

8 és mások általában galliainak tartják. Az a tekintélyes időbeli és térbeli távolság, amely az egyes leletek között van a III. század közepétől az V. századig, illetve Kölntől Petrianecen keresztül Egyiptomig, világosan ellene szól ennek a felfogásnak. A fent tárgyalt díszes ékszereket nem készíthették kis műhelyek vagy akár nagyobbak, de egy területen. Ezek a nagy állami fémműves műhelyek produktumai,

5

9 a pompásabbak esetében bizonyára fővárosiak is, akár Bizáncban, akár Rómában, vagy a nagyobb későrómai centrumokban, Ravennában, Mediolanumban stb. képzeljük el készítésüket. Ezzel szemben a másik, plaszticitással jellemzett áttörés gyakran szerepel a legegyszerűbb ékszereken is. Felfogásban közeli rokonságot mutat az ú. n. vésett vállú gyűrűk csoportjával, ezzel a tipikus III. századi ékszerformával, amely bizonyosan Galliában alakult ki.

6

0 Az általános művészeti fellendülés a III. század végén Galliában e műfajra is hat, és valóban legsikerültebb produktumai a III. század második feléből innen származnak. Nem lehet véletlen az sem, hogy a nagy IV. századi barbár kincsleletek keretelései mind ezzel az ízléssel rokonok, illetve ennek továbbfejlődését hozzák a saját speciális ízlésük szerint. Ez volt tehát az a stílus, amellyel a határszéleken mindenütt találkoztak, s amely népszerűvé vált közöttük. Ehhez társulnak azután a IV. század második felében keletről átvett egyes díszítőelemek, mint például a granuláció és a filigrándrót alkalmazása.

6

1 Az elsődleges azonban ez az — alapjaiban galliai erecletű — plasztikus szemlélet volt. Mindebből egyenesen következik, hogy a rábakovácsi érmek keretelését nem képzelhetjük' el túlságosan messze magától a lelőhelytől.

6

2 Egészen bizonyos, hogy hasonló keretelést Pannónia bármelyik nagyobb városi műhelye el tudott készíteni, akár Sisciára, akár Sirmiumra vagy éppen Savariára gondoljunk itt. A kivitel általános durvasága ellenére a lánc ötletes megoldása egy jó, közepes provinciális műhely produktumára utal. " A kincs jelen alakjában nem mutatja azt, hogy minden darabja egy lánchoz tartozott. A Hercules-csomós töredék és a sima drót lánc nem illenek össze, nemcsak azért — az antik ékszeranyag vizsgálata úgy mutatta — hogy a láncok leginkább egységes szerkezetűek, hanem azért is, mert kettőjük 5

7 Hasonló későbbi datálásra mutat a F. H, Marshall : Cat. Jewellery 2745. számú kereteit díszes nyakék is, amelynek legpontosabb analógiáját a közismert palmyrai női szobron látjuk. Ez tehát a III. század derekára utal. A. Kisa : Bonn. Jb. 99. (1896) 40. skk. feldolgozott hasonló kivitelű övdiszítését Kölnben egy ólomkoporsóban III. Gordianus érmével találták együtt, ez is a fentieket támasztja alá. 6

8 Id. művek, passim. 6

9 Erre mutat A. Kisa : id. ni. 47. sk. is, amikor a síkdíszítő áttörés fegyverekre való alkalmazását hangsúlyozza. Ezt mutatja az aquincumi díszpáncél is. (V. ö. fent ^ЭгтФ : — — 6

0 Részletes indoklását 1. a megjelenés előtt álló Intercisa-monográfia II. részében. 6

1 V. ö. A. Alföldi : Num. Közi. XXVIII—XXIX. (1929—30), 10. skk. 6

2 Világosan látja ezt a problémát Nagy L. : Bpest Tört. I. (1942), 626.