Folia archeologica 6. (1954)

R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet

68 R. Alföldi Mária Az egyik csoport jellemzője az erős plaszticitásra való törekvés : a lemezt nemcsak áttörés díszíti, hanem egész felületén hullámzik, mély ékvágásokkal van aláárnyalva. Ha nincs is áttört minta a lemezen, akkor az ötvös vastagabb lemezzel dolgozik, hogy a plasztikus hatás maximumát elérje.

38 В csoportban mindössze két I. századi aranyat találunk befoglalva, egy Titust és egy Traianust.

3

9 Az anyag zöme általában a Severus-dinasztia korával kezdődik.

4

0 Úgy látszik, a készítő műhelyek között, a közös díszítőelemek és stílus ellenére is nagy különbség van, a galliai ellencsászárok pénzeiből készített hasonló kereteit csüngők sokkal jobbak, mint a birodalom többi részéből származó példányok.

4

1 Összehasonlítva a III. század elején készült darabokat

42 a későbbiekkel, például a parmai kincs Gallienusával ;

4

3 jól láthatóak a keretelés stílusbeli változásai : az ékvágásos aláárnyalás érezhetően merevebbé válik. Ez egyúttal a fejlődés további menetét is megmutatja, ez világosan a geometrikus felfogásban kivitelezett IV. századi ékvágásos díszítés felé vezet. A galliai ellencsászárok alatt jelentkező friss, eleven irányzat képezi az egyetlen kivételt e kezdődő geometrizáló kedv alól, ez ott, abban az időben a művészet más ágaiban is jelentkezik.

4

4 A III. század közepén tehát erre a felfogásra a kolorisztikus (fény-árnyék) hatások maximális kihasználása jellemző. Ide tartozik a rábakovácsi kincs is. A másik típus áttört munka viszont jellegzetesen síkdíszítés.

4

5 Kifejlett formájában a geometrikus formák határozzák meg ezt az ízlést, amely tehát csak az áttörésadta kolorisztikus hatásra törekszik. Egy másik jellemző sajátsága az, hogy igen aprólékos munka, s éppen ezért nem is lehetett olcsó, szemben a másik csoport egyszerűbb dolgaival. E két áttört díszítésmód a III. század folyamán egymás mellett található, útjuk csak későbben válik el. Párhuzamosan fordulnak elő a pompás naixi nyakláncon,

4

6 ahol a Severus-dinasztia egyes tagjainak vésett kő, illetve 3

8 V. ö. F. H. Marshall : Cat. Jewellery 2727. (Severus Alexander érmével.) 3

9 Titus: Sammlung Franz Trau, A. Hess: 1935. V. 2. skk. 685. Traianus : ugyanott 895. Mindkét darab erősen plasztikus keretbe van foglalva, amely jellegzetes III. századi munka. 4

0 Sept. Severus : J. Schulmann : 1932. nov. 21—22., 181. Caracalla: Sammlung Ed. F. Weber, /. Hirsch : 1909. V. 10. skk. 1875. Elagabalus : O. Voetter : Sammlung Bachofen v. Eclit, Wien 1903., 1812., Severus Alexander : Münzen und Medaillen A. G. Basel, X. 1951. jún. 22—23. 79. Ugyanide tartozik még egy viminaciumi — egyébként későrómai — sírból származó kereteit csüngő, amelyben egy Severus Alexander és Iulia Mamaea képét viselő camea van : Jb. d. d. Arch. Inst. Arcli. Anz. 1892., 174. sk. hasáb. 4

1 V. ö. F. H. Marshall : Cat. Jewellery (Postumus) ; E. Poncet : Le trésor de Planche (Comm. de Neuville-sur-Aiii, dép. de l'Ain). Rev. Num. 1889. 514. skk. X. t. 2. — A kincsleletben lévő 9 érem Diocletianus és Maximianus Herculius uralmával zárul 290 körül ; az ékszerek között vésett vállú gyűrűket és két sodrott drótkarperecet találunk. E két jellemző típus közül a gyűrűk a III. század derekára, a karperecek a végére jellemzőek és tovább élnek a IV. században. 4

2 L. fent 40. jz. 4

3 Traianus Decius : Coll. Clarence S. Bement, Naville 1924. jún. 25—28. 1361. Valerianus páter : tökéletesen olyan, mint a rábakovácsi példányok a hamburgi Museum f. Kunst u. Gewerbe gyűjteményében a feketetengeri Tyrasból, E. Mercklin, Jb. d. d. Arch. Inst. Arch. Anz. 1928. 419. skk. hasáb. Gallienus : I medaglioni romani I., 1912. I. 6., 2. t. 9. ; O. Voetter. id. m. 2123 és 2124 ; Laibachból, Alföldi A. : Num. Közi. 25., 1926., 78. 4

4 Különösen jellemzőek erre a szokatlanul pompás kivitelű Postutnus-aranyak. 4

5 Nem véletlen, hogy mintakészletét R. Zahn : id. m. 19. hasáb, a fausirozáshoz hasonlítja. 4

6 Idézve fent 27. jz.