Folia archeologica 6. (1954)

R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet

A rábakovácsi római ékszerlelet 65 6. Négytagú, vékonyabb aranydrótból készült lánctöredék. Nagyjából egyforma nagyságú drótdarabokból készítették; két végükön ellentétes irányban hurkosán visszahajlították a drótot, és a hurok alatt még egyszer átcsavarták. Súlya : 1,04 g (XVIII. t. 5.). 7. Hurkos kapcsolóhoz tartozó horog. Egyenetlen vastagságú drótból készült, meghajlított részén tekintélyesen vastagabb, mint másutt. Szabadon álló vége visszapödörve. Másik végén hurokban meghajlították, és a hurok alatt háromszor át csavarták a drótot. E hurokban még benne van egy vastagabb, lemezes karika egy kis töredékkel ; ez azt mutatja, hogy a horog közvetlenül egy Hercules-csomóhoz illeszkedett. Súlya : 0,74 g (XVIII. t. 4.). 8. Feszítőgyöngy, amphoraalakú. Sima szélesedő végei élesebb profihal futnak be nagyjában kerek hasába, amelyet rendszertelen, beböködött lyukakkal díszítettek. Valószínűleg faformára kalapálták rá, mechanikus úton egyenletesen forgatva a mintát ; erre mutatnak a gyöngyön észlelhető apró párhuzamos vonalak az egyenletes húzódás következményeként. A famintát azután valószínűleg kiégették belőle. Súlya : 4,93 g. (XVIII. t. 3.) 9. Még egy hasonló feszítőgyöngy két töredéke. Súlva (a lent 10. alatt felsorolt tubus-töredékkel együtt) 1,54 g (XVI. t.). 10. Lemezes, hatszögletű tubus töredéke. Átmérője kb. 6 mm. A szélére 3 mm szélességben trébeléssel bordázott lemezt forrasztottak. Sem a két lemez összeérő szélei, sem a szegő trébelt lemez végei nincsenek eldolgozva (XVIII.t. 2.). A rábakovácsi leletben kétféle láncot találunk. Az egyik rendkívül egyszerű munka (XVIII. t. 5), sima hurkolt drótból készült, alácsavart drótvégekkel. Annyira egyszerű a készítése, hogy nem sok technikai tudás kell hozzá, ha a drót maga már megvan. A görög nemesfém-ékszerek között nem is fordul elő ez a láncfajta,

1

6 talán azért, mert a görög iparművészet még hanyatló korszakaiban is igyekezett tartani a kivitel magas nívóját, hiszen a görögség tulajdonképpen nem annyira nemesfémértéke miatt kedvelte az ékszert, hanem az ötvösművészet mértékével mérte őket.

1

7 Ez az egyszerű kivitelű drótlánc a római ékszerek között az olcsó — modern kifejezéssel élve — a bijouterie-ékszer típusa, s akkor válik népszerűvé, amikor az aranyékszer viselésének divatja széles körben elterjed, tehát amikor nagyobb tömegben olcsó ékszerre van szükség. Ez a lánctípus ennek megfelelően főleg a provinciális anyagban jelentkezik a III. század elejétől kezdve, hol kétsorosán, díszesebb kapcsolótaggal,

1

8 hol ráfüggesztett csüngővel,

1

9 hol pedig egysorosán, közbeiktatott arany

2

0 vagy színes (féldrágakő, paszta) gyönggyel.

2

1 A klasszikus ókor nyakéktípusai között igen népszerűek voltak a különböző, szépen kiképzett tagokból álló láncok. A rábakovácsi kincs másik lánctöredéke (XVIII. t. 1.) középen áll a két alapvető lánctípus között : díszesebb, mint a közönséges gyöngysorok, de nem annyira kiképzett, mint az emlí1

6 F. H. Marshall : Catalogue of the Jewellery, Greek, Etruscan and Roman, in the Departments of Antiquities, British Museum, London, 1911, passim. (A továbbiakban F. H. Marshall : Cat. Jewellery.) 1

7 R. Zahn : Amtl. Ber. aus d. Kgl. Kunstsammlungen, XXXVIII, (1916—17) 2. skk. hasáb. 1

8 Publikálatlan, a Történeti Múzeum gyűjteményében. 1

9 Publikálatlan, a Történeti Múzeum gyűjteményében, fülezett Carinus-aureusszal; F. H. Marshall : Cat. Jewellery 2889, trébelt szemes amulettel. 2

0 Publikálatlan, a Történeti Múzeum gyűjteményében. 2

1 Mint jellegzetesen provinciális ékszer, igen gyakori a Történeti Múzeum gyűjteményében ; egyik szép példája kék pasztagyönggyel Intercisából való (30/1906-1). 5 Folia Arch. VI. — 9998