Folia archeologica 6. (1954)

R. Alföldi Mária: A rábakovácsi római ékszerlelet

A rábakovácsi római ékszerlelet 63 balra bőségszaruval, pálcájával a lábánál fekvő éggömböt irányítja. Róma­városi veretű aureus. RIC V/l, 49. Súlya a kerettel együtt : 6,69 g (XVII. t. 2.). 3. P 1ДС VALERIANVS NOB CAES a caesar mellképe jobbra vértben és paludamentumban. — PRINCIPIIVVENTVTIS a caesar áll balra katona­ruhában, signummal és lefelé fordított lándzsával. Rómavárosi veretű aureus. RIC V/l, 11. Súlya : 4,11 g, keretéről a fül és a gallér egy része hiányzik, a keret súlya ilyen állapotban : 2,36 g (XVII. t. 3 a, V). Mindhárom kereteit aureus a foglalás okozta sérüléseken kívül verde­fényes állapotban maradt meg. A két Valerianus senior aranyat Percy H. Webb 255—56-ra teszi.® Robert Göbl új feldolgozásában viszont a FEÍJCI­TAS-típusú aranyat a 254. év derekára datált 3. emisszióban, a PROVIDEN­TIA-típusút pedig a 256—57 fordulójára tett 6. emisszióban találjuk meg. 7 A hosszú előlapi körirat kétségtelenül a Valerianus és Gallienus közös uralko­dásának első szakaszára utal. 8 Ennek ellenére feltűnő az, hogy mekkora különb­ség van a kivitelben a két veret között : a Felicitas-típusú arany előlapi portréja sokkal jobb, mint a Providentia-típusúé. Bár a III. század közepe táján rendkívül mélyre süllyedt az éremvésés művészete, az egyik szemmel­láthatólag közelebb áll a természetes képhez, plasztikusabb, mint a másik s még a betűk elhelyezése is egyöntetűbb és gondosabb. A Providentia-típus előlapján merev, lapos, kifejezéstelen portrét látunk, ahol a ruha redőit pél­dául majdnem teljesen párhuzamos vonalakkal érezteti a vésnök, a legenda betűi pedig szétesőek, rendszertelenek. A hátlapokon még élesebb ez a különb­ség : mindkét ábrázolás skematikus ugyan, de a Felicitas-alak szebben eső ruharedői, a bőségszaru sikerültebb ábrázolása mind arra mutat, hogy verő­tövét sokkal nagyobb gonddal vésték, mint a másik példányét. A stíluskritikai kronológia alapjául a dátummal ellátott érmek vizsgá­lata szolgál. Átnézve a Valerianus és Gallienus közös uralma első szakaszából való hasonló érmeket, kiderül, hogy a kivitel időben előre haladva tekintélye­sen leromlik. Jellemző példa erre a Trau-gyűjtemény egyik IJBERAIJTAS AVGG-gal 254-re datált aureusa, 9 illetve a Montague-gyűjtemény egy 1ДВЕ­RAUTAS AVGG III-verete 1 0 256 végéről; 1 1 mindkettő rómavárosi veretű. E két azonos verdéből származó arany világosan mutatja a romlás folyamatát: ennek értelmében a rosszabb kivitelű Providentia-aranyat biztosan későbbre kell tennünk, mint a Felicitas-típusút. A fentemlített két aureus emellett stílusban oly közel áll az itt tárgyalt két példányhoz, hogy velük együtt a FELICITAS AVGG-veretet 254-re, a PROVIDENTIA AVGG-veret et" pedig 256-ra kell tennünk. A Valerianus caesar-érem szintén jól beleillik ebbe a képbe. 1 2 Tipikus uralkodást kezdő caesari veret, teljes elő- és hátlapi körirattal. Valerianus s P. H. Webb : The Roman Imperial Coinage (ed. H. Mattingly & E. A. Syden­ham), Vol. V, part 1. London, 1927, 41., ill. 42. ' R. Gobi : Der Aufbau der römischen Münzprägung in der Kaiserzeit V/1. Vale­rianus und Gallienus (254— 60).Num. Ztschr. 74. (1951), 20, ill. 23., különösebb indokolás nélkül ; az alábbiak a stíluskritika segítségével többé-kevésbé igazolják ezt a datálást. 8 R. Göbl : id. m. 14. a hátlapi köriratokról K. Pink korábbi Aufbau-össze­állításai (Num. Ztschr. 66. [1933]. évfolyamától kezdve passim) nyomán. 9 A. Hess : árverési katalógusa 1935. V. 22. skk., 2899. sz. 1 0 Rollin & Feuardent, árverési katalógus 1896. IV. 13—18. 1 1 A liberalitas-ok datálása R. Göbl : id. m. passim alapján. 1 2 P. H. Webb : id. m. 117., 254—55-re, R. Göbl : id. m. 22., 256-ra teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents