Folia archeologica 6. (1954)

Radnóti Aladár: Trebonianus Gallus ezüstlemez-mellképe

54 Radnóti Aladár nagy felületéből. A hajzat határai biztos vonallal keretezik a homlokot és az arcot, részletei azonban már nem élnek. Igen alkalmas az összehasonlításra a három császármellkép páncélja is. A legplasztikusabban kidolgozott páncélt Marcus Aurelius avenches i portréján látjuk. A vállak alatt függőlegesen elhelyezkedő pikkelyek, a két vállsín között a Meduza-fej körül sugárszerűen elrendezett hasonló tagok, az aránylag nagy »szép és nyugodt« Meduza-fej és végül a vállsínek hozzáerősítésére szolgáló gombok ábrázolása a legjellemzőbb sajátságok a mellképen.

15 A marengói mellképen a páncél pikkelyei természetellenesen a portré alsó lezárását követik. A kisebb Meduza-fejet széles vonalakkal tagolt parókaalakú hajzat fedi, felül kis szárnyakkal ; a vállsíneket pedig keskeny szalagok erősítik a mellpáncél kis karikáihoz. Ezekkel szemben a brigetiói mellkép pikkelypáncélja feltűnő élethűséggel van ábrázolva. A pikkelyek a valóságnak megfelelően függőlegesen helyezkednek el,

1

6 a vállsínek alól kihúzott zsineg egy nagyobb gyűrűhöz van kötve.

1

7 Annál kevésbbé sikerült a Meduzaábrázolás a mell közepén : csak körvonalaiban «ejteti a marengói Medúzához hasonló maszkot, amelyen a szárnyakat széléé tülkök, a szemet pontok, a szájat ívelt vonal helyettesíti. A nemesfém-lemezből készült császárportrék közül — bármennyire zárt csoportra mutat is a ruházat, így a pikkelypáncél részletekbe menő egyezése — a művészi felfogást tekintet be véve elkülönül a brigetiói darab. Mellképünk a realizmuson túlmenően száraz, leegyszerűsítő felfogásával nemcsak minőségben tér el a többi lemezportrétól, hanem érezhetően más művészi irányt képvisel. Feltételezve egyelőre, hogy a többi három II. századi császár portréja korabeli készítmény, mellképünk semmiképpen sem illik be ezen század művészeti irányába. Az ezt követő III. század portréművészetének fejlődése éppen az utolsó évtizedek kutatása alapján világosan áll előttünk.

18 A század negyedik évtizedében Alexander Severus halála után (i. u. 235) érezhető változás állt be. Az eddigi klasszikus portré fejlődésével szemben a római köztársasági portré tradícióihoz közelálló realista irány gyökeres változást mutat a portréművészetben.

1

9 Ennek a fejlődésnek legjellemzőbb darabja a Capitoliumi Múzeumban őrzött Traianus Daciust ábrázoló márványmellkép (249—251).

2

0 A fejlődés menetét határozottan megszakítja Gallienus uralkodása (260—268), amikor a klasszikus portré rövid ideig ismét előtérbe lé]), hogy azután a realista portré a III. század második felében egyre inkább az impresszionizmus irányában fejlődjék tovább.

2

1 1

5 V. ö. P. Schazmann, id. h. 76 leírását. 1

6 V. ö. a veronai sírkövekkel : L. Lindenschmidt : Tracht und Bewaffnung des römischen Heeres während der Kaiserzeit (Braunschweig) 1882. I. t. 6 és II. t. 2.; P. Ortmayr—L. Siegel : ÖJh. 9, (1906), Beibl. 49. skk. 29—30. k. 1

7 A pikkelypáncél felerősítéséhez v. ö. III. Gordianus márványmellképét a Louvre-ban J. J. Bernoulli : id. m. II. 3. 131. 1. sz. ; 38. a. t. 1

8 Először G. Rodenwaldt, 76. Winckelmann-Programm, Berlin, 1919, 3. skk; G. v. Kaschnitz—Weinberg : Die Antike 2. (1926). 36. skk ; H.P. L'Orange : Studien zur Geschichte des spätantiken Porträts (Instituttet for sammenlingne Kulturforskning B. Skrifter 22.) (1933). 3. skk ; G. Rodenwaldt : Jahrb. d. Arch. Inst. 51. (1936). 82. skk ; legutóbb L. Curtius : JHSt 71. (1951). 52. skk. 1

9 H. P. L'Orange, id. m. 6. skk ; G. Rodenwaldt

, id. h. 99. 2

0 M. Stuart Jones : Sculptures of the Museo Capitolino. Sala d. imp. 70. sz.; J. J. Bernoulli, id. m. II. 3. 153 ; H. P. L'Orange, id. m. 3. 1. sz., 2. k. 2

1 H. P. L'Orange : id. tn. 35. sk ; L. Curtius : id. m. 54. v. ö. g. Rovini, Mon. Ant. 39, 1943, 190. skk hasáb.