Folia archeologica 6. (1954)

Csalog József: A balmazújvárosi Kárhozott-halom feltárása

38 Csalog József úgy értelmezte, mintha a kelta sírt tartalmazó halom kétségtelenül annyit jelentene, hogy ennek emelésekor a kelták szkita hatás alatt a halomsíros rítushoz folyamodtak volna. Miután a halom feltárására vonatkozó régi adatok itt felette homályosak, illetve az, hogy »középen egy urnát találtak«, egyáltalán nem árulja el azt, hogy a kelta sír a »halom közepén«, annak bázisa alatt feküdt-e, vagy csak bele volt-e ásva a már régebben is létező halomba, a kustánfai XI. 2. sz. tumulust nem tekinthetjük kelta-korinak, illetve kelta létesítménynek, következésképpen azt, hogy a kelták a tumulusos temetkezést ismerték volna, egyelőre szintén kétkedéssel kell fogadnunk. A balmazújvárosi kelta urnasír keramikájából, az urna alakját és díszítését tekintve, legközelebb áll a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy ismeretlen lelőhelyű

2 darabjához, a balsai urnához

3 (a kolozsvári), és kisebb mértékben, inkább csak díszítésében,a békásmegyeri urnához.

4 A tálat illetően egy Apátipusztai

5 (Tolna m.) darab mellett két apahidai

6 tálra kell hivatkoznom. Ezek az edények Hunyadi szerint leginkább a l/f C-be helyezhetők, ami meg is felel a kelták nyugati-keleti terjeszkedésének. Ugyanezt mutatja a halotthamvasztásos ritus is, mely legkorábban a I

/Г B-ben, de leginkább a I

/Г C-ben jelent meg

7 a Kárpát-medence keleti részében. Nestor

8 szerint az ottani kelta anyaggal együtt legkorábban a ET C-ra tehető. A Déri Múzeumnak a Nemzeti Múzeum Adattárához tett jelentése megemlékezett arról is, hogy a halom közepe közelében a halom bázisáig elvégzett földkitermelés után a föld egy helyen leszakadt, illetve ott egy pince nagyságú üreg támadt, hogy a középütt meghagyott földfalban rétegződés figyelhető meg. Ezeknek a körülményeknek megfigyelése végett történt kiküldetésem alkalmával végeztem el az alábbiakban leírt feltárást : A helyszínre történt megérkezésem idején a földkitermelő munka már befejeződött. A 70 m átmérőjű, 8 m magas halmot legnagyobb részében a régi felszínig lehordták és csak a közepe közelében és keleti negyedében hagytak egy 182 cm magas földfalat, kubikos-babát, illetve kubikos-nyelven »lovas-bikát«. Helyenként érintetlen maradt a halom széle, ott, ahol azt a rajzon vonalkázott rész mutatja (5. ábra). A halom eredeti és megváltozott állapotát keresztmetszetben a Vízépítő Vállalattól kapott adatok alapján rajzon mutatom be (6. ábra). A jelentésben szereplő üregszerű beomlás a nyílás kibővítése után régi borospincének bizonyult, amit a XVIII. század második felében az akkori földesúr vágatott a halom alatti löszbe. A benne talált téglatörmelék bizonysága szerint ki is volt boltozva, a téglaanyagot azonban a környékbeliek vallomása szerint az akkori tulajdonos kiszedte és eladta, néhány évvel ezelőtt. Azóta nagyrésze beomlott, és még az egykori bejárata is eltűnt. A halomból megmaradt legfontosabb rész az említett kubikos-baba volt. Ennek mindkét oldalán különböző rétegek látszottak. Könnyebb értelmezésük kedvéért ezt a földfalat perspektivikusan, áttetsző hasábként raj2 Hunyadi I. : i. m. LXXXIX. tábla, 1., 2. kép. 3 U. o. LXXXVII. tábla, 4. kép. 4 U. o. LXXVIII. tábla. 6 Hunyadi : i. m. LXXXIX. tábla, 10 kép. 6 Т

Т. о. LXXXVIII. tábla, 2—3. kép. ' U. o. 151. lap. 8 J. Nestor : Der Stand der Vorgeschichtforschung in Rumänien. В. d. R. G. К 1932. 193.