Folia archeologica 6. (1954)
F. Petres Éva: Ujabb-kőkori sírok Bicskén
28 F. Petres Éva kezek az arc előtt. Medencétől lefelé bolygatott. Feltehetőleg a sírhoz tartoztak a csontváztól D-re lévő talpcsöves tál töredékei és néhány bütyökdíszes darab. Még [egy elpusztult sírról van tudomásunk. A kevés anyag jellegtelensége biztos meghatározásra nem ad módot. 4 1 A kronológia kérdésében ilyen kis számú sír felsorolása végleges megoldást nem adhat. A sírok vizsgálata azonban már eddig is azt mutatja, hogy a Dunántúl neolitikumában nemcsak a telepek, hanem a temetők anyaga is kevert. Az a tény, hogy szinte minden sírban különböző kultúrák hatását mutató edények vannak, a kultúrák egyidejűsége mellett szól. Amíg a telepek esetében elfogadható magyarázatnak látszott a kultúrák utólagos keveredése a települési folytonosság következtében, addig síroknál erre sokkal kevesebb a lehetőség. Kivételes esetben elképzelhető, hogy egy régibb edényt is betemetnek a sírba, vagy későbbi bolygatáskor kerül bele, ez azonban csak kivétel lehet. A dunántúli neolitikus síroknál viszont mint állandó jelenséggel kell számolnunk az edények sokféleségével egy-egy síron belül, amely véletlenként már nem fogható fel. A kapcsolat a Kárpát-medence többi részével az újabb kőkor elején is megvan, de a neolitikum második felében még intenzívebbé válik. A vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó telepek az Alföldről származó tiszai jelleget kapnak, még délebbről jövő hatás a bánáti kultúra megjelenése. Nem találunk a leletanyagban határozott lengyeli befolyást mutató darabokat ; a talpcsöves tálak nem a későbbi lengyeli, aeneolitikus. formát, hanem inkább a bánáti kultúrában, vagy ami még kézenfekvőbb, a vonaldíszes kerámia kultúrájában ismert változatot képviselik. Az egyszínű piros festés is inkább az említett két kultúrával, a bánátival és a tiszaival hozható kapcsolatba. 4 5 Mindez arra mutat, hogy ezek a kevert kultúrájú lelőhelyek az aeneolitikus lengyeli kultúra idejét megelőzően, a tiszai kultúrával egyidőben keletkeznek a Dunántúl északi részén. Másrészről felmerülhet az a megoldás is, hogy a lengyeli kultúrával egyidőben — de határozott lengyeli befolyás nélkül — alakulnak ki ezek a telepek az aeneolitikum során. A bicskei sírok inkább ezt a feltevést látszanak bizonyítani, mert az erős kiképiésű, hegyes bütykök (IV. t., 3.) és a lábas edény — ha pontos mását nem is ismerjük — már aeneolitikus jellegűek. F. Petres Éva 4 4 Pusztai R. a fenti darabok és a telep egy piros festésű töredéke alapján lengyeli kultúrába tartozónak véli. 4 4 Nem értünk egyet Tompa P.-nek azzal a felfogásával, mely a bieskei anyegban lengyeli kerámia hatását látja (Tompa F. : i. h. 1942 27). Ézt a'felfogását megelőzően egyébként Tompa F. is a tiszai kultiíra keveredését vallotta. (F. Tompa : i. h. 1934—35, 31.)
